Seite 178 [178]
A zivatar elküldésének kevéssé elterjedt, ám elemeit tekintve mégiscsak régi és
univerzális rítusa jelenik meg a pannonhalmi kéziratos szertartáskönyvben (e). A
szertartás a templomban az oltárnál a húsvéti gyertya meggyújtásával és általá¬
nos imádságok elmondásával, majd egy oráció keretében Krisztus hatalmának se¬
gítségül hívásával kezdődött. A pap ezután fordult a felhők felé, keresztet vetett
feléjük, és elmondott egy klasszikus, hármas szerkezetű, felszólító módban fogal¬
mazott , parancsoló" imádságot. Ezután az evangélisták segítségül hívása, majd a
pap által egyes szám első személyben megfogalmazott exorcizmus következett,
amelyben — helyi jellegzetességként — a Szent Benedekre, Mártonra, Istvánra,
Lászlóra és Imrére történő hivatkozás is helyet kapott. Ebben a szövegben Isten
szolgája már a felhőket és viharokat támasztó tisztátalan lelkekhez, illetve azok
ellen beszélt, miközben Krisztus életének eseményeire, valamint Mária és az em¬
lített szentek érdemeire hivatkozott. Az exorcizmus tartalmazta a viharfelhők er¬
dős és lakatlan helyekre történő elküldését is, ahol nem árthatnak az emberek¬
nek, állatoknak, gyümölcsöknek, növényeknek és fáknak. A parancsoló szöveget
a kereszt jelének felmutatása és a rá való erőteljes hivatkozás zárta. A szertartás
végén a pap a négy égtáj felé hintette a szenteltvizet, majd a rítus a litánia elének¬
lésével fejeződött be.
Noha jó néhány vihar elleni ordót ismerünk az európai liturgikus források
anyagában, konkrétan e szertartásrend viszonylag kevés szó szerinti párhuzam¬
mal rendelkezik. Meglepő, hogy a kimondottan efféle ordókat tartalmazó, hazai
kiadású benedikcióskönyv sem foglalja magába egy az egyben az itt tárgyalt szö¬
veget." Tökéletes párhuzamként csupán az Arca Domini. . , valamint egy hivata¬
los lengyel szertartáskönyv ordója fogható fel." Bizonyos részletek, imádságok
természetesen több európai szerkönyv szövegével átfedéseket mutatnak."
“EB 1749, 10-13 (részleteiben egyezik).
* AD 1774, 206-210. „Exorcismus contra imminentem tempestatem, tonitruum,
fulminum, grandinum, ventorum” (megegyezö szöveggel, a litäniära csak utalässal);
POL 1757, 161-165 (megegyező szöveggel).
MB 1685, 104-114. „Exorcismus contra imminentem tempestatem fulgurum et
grandinis, quem dicunt Gregorium XIII. ordinasse” (részleteiben megegyezik), 114—
119. „Alia conjuratio efficacissima contra ipsam imminentem tempestatem devote
dicenda, ex quodam veteri opusculo exarata” (részleteiben megegyezik); FT 1739, 56¬
64. „De benedictionibus et exorcismis tempestatum” (teljesen elterö szöveggel); FRA
1685, 339—348 (két vihar elleni szertartásrend, eltérő szöveggel), 396—408 (AD 1774.
címével és szövegével egyezik, de utána még van 8 oldalnyi szöveg); NUCLEUS 1706,
155-171 (läsd FRA 1685, 396-408.); LT 1709, 365-377, THS 1580, 179’-180; FD 1697,
236-244. „Conjuratio contra grandines, seu tempestates a daemonibus excitatas”
(részben megegyezik); LS 1523, 231-233; MBP 1845, 345-347. „Preces ad repellendam
tempestatem duriora minantem”; MED 1815, 332-336.
4
177