Seite 177 [177]
OCR
3. Levegő Az időjárás pozitív befolyásolása az egyhäzi äldäs-/ätokgyakorlat egyik alapvetö törekvéseként jelentkezett a közép- és kora újkorban egyaránt. Az ilyen célzatú szertartások az egyházi benedikciós gyakorlat legrégebbi és legismertebb rétegéhez tartoznak." A közlésre kiválasztott rítusszövegek közül három a római rituálé nyomán kialakított újkori, esztergomi szertartáskönyvből származik." Ezek formailag nem szabályos benedikciók, hanem processziók és könyörgések. Funkciójukat tekintve gyakorlatilag áldásként kezelhetők. Céljuk változatos: szárazság idején esőért (a), özönvíz idején derült égért imádkoztak (b). Vihar esetére több rövidebb orációt írtak elő (c). Az időjárás befolyásolására tett egyházi kísérletek legismertebb területe a vihar elleni ördögűzés liturgiája. A kora újkorban több olyan speciális gyűjteményt adtak ki, amelyek kimondottan ilyen jellegű rítusok leírását foglalták magukba." A szövegek változatossága a kevésbé tematikus, átfogó kollekciókban is jelentkezik. E változatosság reprezentálására két eltérő , félhivatalos" és egy hivatalos szertartásleírást választottunk közlésre. Az első a Fasciculus triplex lapjairól való, amely főként litániából és zsoltárokból áll (d). Az ordó bevezetésében dicsérik azt az elterjedt szokást, hogy főként nyáron, vasárnaponként a pap a templomban vagy azon kívül az időjárási ártalmak ellen imádkozik. Eközben harangozni szoktak, amely kiválóan alkalmas ilyen célokra." A szertartás célja eszerint a démonok és segítőik (rontók, mágusok stb.) távoltartása a házakból és épületekből, valamint a levegő megtisztítása tőlük és ártó cselekedeteiktől. Az összeállító vitába száll azokkal, akik szerint a démonok és segítőik nem tudnak vihart támasztani. Óva int viszont bizonyos , babonás" formuláktól, amelyeket főként a már kialakult vihar lecsillapítására szoktak alkalmazni és az egyház által nincsenek jóváhagyva." Hasonló célzatú, nyári vasárnapokon — mise előtt vagy után — elmondandó benedikciók időnként hivatalos szertartáskönyvekbe is bekerülhettek. Ezt a gyakorlatot a 18. századi kalocsai rituálé egyik ordójával reprezentáljuk (f). 3? Általában a vihar elleni 4lddsokrél: Probst 1857, 126-128; Franz 1909, II. 19-123; Reifenberg 1971-1972, II. 477—481 (a mainzi rítus kapcsán); Locatello 1706, 9-106 (vihar elleni exorcizmusokröl &s azok gyüjtemenye); Bartsch 1967, 330-331, 415-416. Vo. még Franz 1904, 141-142. A mintaad6 römai szertartäskönyv vonatkoz6 fejezetei: ROM 1614, 179-182. * Locatello 1706; FB 1749. ® A harangok hasznáról ugyanitt önálló fejezetben értekeztek: FT 1739, 64-67. “FT 1739, 56-57. 4 176
