Oldal 169 [169]
OCR
2. Tűz A tűz régóta és sokrétűen van jelen a keresztény liturgiában. A tűznek mint szentelménynek a használata azonban jobbára csak az első évezred végétől adatolható. Az ezen a téren legismertebb nagyszombati tűzszentelés római gyakorlata a 9-10. század folyamán vált rendszeressé." A 11. századtól német földön is széles körben elterjedt. A későbbi Missale Romanum imádságai már a 12. századból kimutathatók. Az új tűz megszentelésének szertartása a középkorban időnként a nagycsütörtöki ordóban kapott helyet, ám ezt fokozatosan kiszorította a nagyszombati tűzszentelés." A húsvéti gyertya jelentősége elsősorban változatos teolögiai ertelmezeseiböl fakad.” A nagyszombati tűzszentelésre vonatkozó korai hazai adatunk a Pray-kódexben őrződött meg. , A tüzet ezen a napon minden házban el kellett oltani és az újonnan megszentelt tűzből vittek minden házba, mellyel új tüzet élesztettek a tűzhelyen. Ez így volt az egész nyugaton" — írja Zalán Menyhért a kódex benedikcióit bemutató tanulmányában? A tüzet kovakőről gyújtották meg, a hívek a parazsából vittek haza. Mivel a tűzszentelés a legújabb időkig a templomajtó előtt, a szabadban történt, a szertartás több profán szokásra hatást gyakorolhatott" Az egyik legismertebb húsvéti szentelmény megáldásának menetét a Tridentinum utáni rituálék és benedikcióskönyvek általában nem tartalmazták, mivel azt a húsvéti liturgiát egészében szabályozó misszálék hatáskörébe utaltäk. A 18. szäzadi Fasciculus triplex legalább egy fejezetet szentel az áldásnak, ám ott sem a liturgikus vonatkozásokat, hanem a hasonlóképpen fontos gyakorlati kérdéseket tárgyalta. Itt leírták, hogy helyenként a hívek egész tüzes üszköket visznek haza a templom előtt vagy a temetőben megszentelt tűzből, s ezeket a fadarabokat azután a házukban őrzik tűzvész és villám ellen, vagy a földekre helyezik őket a vihar, a jégeső vagyakármilyen rontás (maleficium) elhárítására. A benedikcióskönyv összeállítója a megszentelt tűz rontáselhárító szerepét több konkrét példával, exemplummal is alátámasztotta." Az általunk közölt nagyszombati tűzszentelési eljárás a késő középkori nyomtatott esztergomi szertartáskönyvek szöveghagyományát továbbörökítő Ordo et ritus lapjairól származik (a). A rubrikák szerint a szertartás a templomon kívül zajlott le, ahova processio keretében vonultak ki a szenteltvízzel és (meggyújtatlan) Vo. Artner 1923, 169-171. A ttiznek a néphitben és népszokdsokban betoltétt szerepéröl: Freudenthal 1931. " Franz 1909, I. 507-518; Franz 1904, 44; Freisen 1898b, 57-64; Stapper 1906, 44-45. ” Franz 1909, 1. 519-553. 5 Zalán 1927, 52-54. A Vö. Bálint 1973, 265-270. 5 FT 1739, 41-43. 168
