Oldal 169 [169]
2. Tűz
A tűz régóta és sokrétűen van jelen a keresztény liturgiában. A tűznek mint szen¬
telménynek a használata azonban jobbára csak az első évezred végétől adatolha¬
tó. Az ezen a téren legismertebb nagyszombati tűzszentelés római gyakorlata a
9-10. század folyamán vált rendszeressé." A 11. századtól német földön is széles
körben elterjedt. A későbbi Missale Romanum imádságai már a 12. századból ki¬
mutathatók. Az új tűz megszentelésének szertartása a középkorban időnként a
nagycsütörtöki ordóban kapott helyet, ám ezt fokozatosan kiszorította a nagy¬
szombati tűzszentelés." A húsvéti gyertya jelentősége elsősorban változatos teo¬
lögiai ertelmezeseiböl fakad.”
A nagyszombati tűzszentelésre vonatkozó korai hazai adatunk a Pray-kódex¬
ben őrződött meg. , A tüzet ezen a napon minden házban el kellett oltani és az
újonnan megszentelt tűzből vittek minden házba, mellyel új tüzet élesztettek a
tűzhelyen. Ez így volt az egész nyugaton" — írja Zalán Menyhért a kódex benedik¬
cióit bemutató tanulmányában? A tüzet kovakőről gyújtották meg, a hívek a
parazsából vittek haza. Mivel a tűzszentelés a legújabb időkig a templomajtó előtt,
a szabadban történt, a szertartás több profán szokásra hatást gyakorolhatott" Az
egyik legismertebb húsvéti szentelmény megáldásának menetét a Tridentinum
utáni rituálék és benedikcióskönyvek általában nem tartalmazták, mivel azt a
húsvéti liturgiát egészében szabályozó misszálék hatáskörébe utaltäk. A 18. szäza¬
di Fasciculus triplex legalább egy fejezetet szentel az áldásnak, ám ott sem a liturgi¬
kus vonatkozásokat, hanem a hasonlóképpen fontos gyakorlati kérdéseket tár¬
gyalta. Itt leírták, hogy helyenként a hívek egész tüzes üszköket visznek haza a
templom előtt vagy a temetőben megszentelt tűzből, s ezeket a fadarabokat azu¬
tán a házukban őrzik tűzvész és villám ellen, vagy a földekre helyezik őket a vi¬
har, a jégeső vagyakármilyen rontás (maleficium) elhárítására. A benedikcióskönyv
összeállítója a megszentelt tűz rontáselhárító szerepét több konkrét példával,
exemplummal is alátámasztotta."
Az általunk közölt nagyszombati tűzszentelési eljárás a késő középkori nyom¬
tatott esztergomi szertartáskönyvek szöveghagyományát továbbörökítő Ordo et ri¬
tus lapjairól származik (a). A rubrikák szerint a szertartás a templomon kívül zaj¬
lott le, ahova processio keretében vonultak ki a szenteltvízzel és (meggyújtatlan)
Vo. Artner 1923, 169-171. A ttiznek a néphitben és népszokdsokban betoltétt szerepé¬
röl: Freudenthal 1931.
" Franz 1909, I. 507-518; Franz 1904, 44; Freisen 1898b, 57-64; Stapper 1906, 44-45.
” Franz 1909, 1. 519-553.
5 Zalán 1927, 52-54.
A Vö. Bálint 1973, 265-270.
5 FT 1739, 41-43.
168