OCR
VIII. Benedikció és exorcizmus a kora újkori Magyarországon (SZÖVEGGYŰJTEMÉNY) A szövegközlés filológiai háttere A kéziratok átírásánál és a nyomtatott szövegek közlésénél elsősorban a szöveghűségre törekedtünk, de egyben az olvashatóság praktikus szempontjait is szem előtt tartottuk. Utóbbi érdekében a változó és következetlen központozást — a szövegértelmezés mentén — igyekeztünk egységesíteni, kijavítani. A kiejtés szerinti ,j" betűket a szavak elején és közepén is megtartottuk, illetve egységesítettük. A mondatközi nagy kezdőbetűket — következetlen használatuk miatt — a személy- és helynevek kivételével kisbetűre változtattuk. Nagy kezdőbetűs formában hagytuk viszont az Isten különféle megnevezéseit (Deus, Dominus stb.), Szűz Mária, Jézus Krisztus, a Szentháromság, valamint a szentek nevének jelzős szerkezeteit. A rövidítéseket csak bizonyos végződések, ragok esetében oldottuk fel, egyértelmű és gyakran használt esetekben (S. — Sanctus; B. — Beatus; V. — Versus; R. = Responsum; S. P. N. B. = Sanctus pater noster Benedictus stb.) megtartot tuk. A zsoltárok számozása a Vulgata eredeti rendjét követi. A szertartások leírásában néhány alkalommal kihagytunk bizonyos sematikus, vagy máshol már közölt részeket. A szövegközlés folyamatosságának megtörését ilyen esetekben az ismert formában [...] jelöltük. Ugyancsak [ ] jelek közé illesztettük be saját kiegészítéseinket, esetenként utalásainkat. A visszakereshető bibliai szövegek (zsoltárok, evangéliumok, olvasmányok stb.) esetében csupán a locust és a kezdő kifejezéseket közöltük.