Oldal 136 [136]
VIII. Benedikció és exorcizmus
a kora újkori Magyarországon
(SZÖVEGGYŰJTEMÉNY)
A szövegközlés filológiai háttere
A kéziratok átírásánál és a nyomtatott szövegek közlésénél elsősorban a szöveg¬
hűségre törekedtünk, de egyben az olvashatóság praktikus szempontjait is szem
előtt tartottuk. Utóbbi érdekében a változó és következetlen központozást — a
szövegértelmezés mentén — igyekeztünk egységesíteni, kijavítani. A kiejtés sze¬
rinti ,j" betűket a szavak elején és közepén is megtartottuk, illetve egységesítet¬
tük. A mondatközi nagy kezdőbetűket — következetlen használatuk miatt — a sze¬
mély- és helynevek kivételével kisbetűre változtattuk. Nagy kezdőbetűs formá¬
ban hagytuk viszont az Isten különféle megnevezéseit (Deus, Dominus stb.), Szűz
Mária, Jézus Krisztus, a Szentháromság, valamint a szentek nevének jelzős szerke¬
zeteit. A rövidítéseket csak bizonyos végződések, ragok esetében oldottuk fel,
egyértelmű és gyakran használt esetekben (S. — Sanctus; B. — Beatus; V. — Versus;
R. = Responsum; S. P. N. B. = Sanctus pater noster Benedictus stb.) megtartot
tuk. A zsoltárok számozása a Vulgata eredeti rendjét követi. A szertartások leírá¬
sában néhány alkalommal kihagytunk bizonyos sematikus, vagy máshol már kö¬
zölt részeket. A szövegközlés folyamatosságának megtörését ilyen esetekben az
ismert formában [...] jelöltük. Ugyancsak [ ] jelek közé illesztettük be saját kiegé¬
szítéseinket, esetenként utalásainkat. A visszakereshető bibliai szövegek (zsoltá¬
rok, evangéliumok, olvasmányok stb.) esetében csupán a locust és a kezdő kifeje¬
zéseket közöltük.