Oldal 107 [107]
hasznos szokás sok helyütt a Szent Ágota-napi kenyéráldás. A tűzvész elleni
szentelményt a hívek hazaviszik, és szükség esetén a lángok közé vetik. , Ahol
pedig ez a szokás még nincs bevezetve, vezessék be dicséretesen, és a templomban
a mise előtt vagy után végezzék el az áldást" — fordítható magyarra az előírás latin
szövege. A szertartás a 66. zsoltárral kezdődött, majd a responzórium után három
hosszabb imádság következett. Az első két oráció Jézus Krisztus felé irányult, aki¬
től Ágota szűz és vértanú érdemeire való hivatkozással azt kérték, hogy az így
megszentelt kenyerek — a lángok közé vetve — alkalmasak legyenek akár termé¬
szetes, akár természetfeletti keletkezésű tüzek megfékezésére és eloltására. A har¬
madik könyörgés a , mindenható Istenhez" szólt, akitől szintén Ágota közbenjá¬
rására ugyancsak a tűz elleni védelem különleges erejének kiárasztását kérték a
kenyerekre, amelyeket — ahogy az ima fogalmaz — a hívő nép kegyesen felajánlott
megszentelésre. A szertartás a következő áldással zárult: , A mindenható Isten, az
Atya, a Fiú és a Szentlélek áldása, és Szent Ágota szűz és vértanú közbenjárása
szálljon le és maradjon e kenyereken, valamint mindenkin, aki ezekből fogyaszt.
A mi Urunk Jézus Krisztus által, Ámen." Végezetül a kenyereket meghintették
szenteltvízzel és láng fölé tartották."
A rendelkezésünkre álló liturgikus forrásadatok tanulságainak összegzéseként
valószínűsíthető, hogy a késő középkori keletkezésű áldás, amely a 16. századtól
adatolható a nyugateurópai egyházi gyakorlatban, a 17. században különféle köz¬
vetítő csatornákon keresztül terjedt el a cseh, lengyel és magyar területeken. A
benedikció elterjesztésében a szerzetespapság, közülük is elsősorban a ferencesek
játszottak kiemelkedő szerepet, akik az egyházi hierarchia alsó rétegeként külö¬
nösen fogékonyak voltak a népi vallásosság mélyen gyökerező igényeinek kiszol¬
gálására. Közismert, hogy a ferencesek kolostoraik és missziós központjaik révén
kiemelkedő szerepet játszottak a hódoltsági területek katolikus pasztorációjában.
Az idézett adatok és más hasonló jellegű áldások párhuzamos sorsa alapján felté¬
telezhető, hogy az Ágota-kenyér használata az alföldi, délalföldi területeken is
elterjedt a 17—18. században. Erre utal a kalocsai egyházmegye rituáléjának emlí
tett előírása, és ezt erősítik a Fasciculus triplex itteni használatára vonatkozó egy¬
értelmű adatok."
Az Ágota-napi kenyéráldás azon egyházi szokások közé tartozik, amelyek a 20.
századra már kivesztek a mindennapi gyakorlatból. A tűzvésztől oltalmazó Szent
Ágota szerepét a 18. század folyamán nálunk is fokozatosan a Flórián-kultusz vál
totta föl. Ágota tiszteletét mindössze néhány templomtitulus és harangfelirat
® FT 1739, 28-30.
50 Fentebb már említettük a bácskai Bezdán plébániai könyvállományáról készült 1767.
évi lajstrom adatát: Kalocsai Érseki Levéltár (KÉL) I. E. 16. kötet. 320. A szomszédos
Küllőd plébániája számára maga Csáky Miklós érsek adományozta a Fasciculus triplex
egy példányát a 18. század közepén. KÉL 1. b. Küllőd. 1. a. Könyvjegyzék (1756).
106