Page 106 [106]
OCR
Ugyanitt Ágota tiszteletére vizet is szenteltek szintén tűzelhárító funkcióval." Az, hogy az áldás nyoma a középkori eredetű benedikciók gyűjtőhelyének és ezáltal csupán , félhivatalos" szertartáskönyvnek számító ferences rituáléban is megjelent, nem annyira meglepő, mint a hivatalos rituálénak számító olmützi szerkönyvben való előfordulás. Ugyanilyen váratlan, hogy a rítus több 18—rg. századi lengyel és litván szerkönyvben is szerepel. A vilniusi és krakkói rituálék az Ágota napi kenyér megáldása mellett egyaránt tartalmazzák a vízszentelés motívumát is." Különféle szórványos adatok alapján sejthető, hogy a 17. századi Magyarországon - főként a missziós munkát végző szerzetesrendek kezén — több , félhivatalos" szertartáskönyv volt használatban. Több mint valószínű, hogy az említett cseh ferences szertartáskönyv, Bernardus Sannig gyűjteménye is eljutott hozzánk. Egy másik ilyen népszerű gyűjteményt jelentett az Einsiedelnben kiadott Manuale benedictionum. . . című szertartáskönyv, amely bizonyítottan elterjedt a hazai szerzetespapság mindennapi használatában. A népszerű kötet Ordo benedicendi panes in festo S. Agathae contra ignis periculum címmel közli az általunk vizsgált szertartás lefolytatását." Mindezek a szertartásleírások bizonyára mintául szolgáltak azon 18. századi, hazai kiadású gyűjtemények készítői számára, amelyek már kifejezetten magyarországi használatra készültek. Ezek között az Arca Domini és a Fasciculus triplex jelentősége emelkedik ki témánk szempontjából. Az Arca Domini című imakönyv jó néhány kiadást megért a 18—19. század folyamán. Az azonos címen megjelent gyűjtemények tartalmi és formai szempontból lényegesen különböznek egymástól, némelyik kiadás több, némelyik jóval kevesebb áldás szövegét tartalmazza. Számunkra jelen esetben nem e kiadások összehasonlító elemzése, hanem mindössze az a lényeges, hogy az 1774-ben Pozsonyban megjelent változat magába foglalja az Ágota ünnepén történő kenyér és víz megáldásának előzőekben emlegetett formuláját. " Ugyanez a rítus — a benedikciók túlnyomó többségével együtt — az 1843. évi kiadásból már hiányzik." A szertartás egy zsoltárból, egy könyörgésből és egy rövid áldásból állt. Ugyanez a rövidebb forma szerepel a Manuale benedictionum gyűjteményében. A szertartás lefolytatásának részletesebb bemutatásánál a jezsuita ihletésű Fasciculus triblex leírását követjük, amelyik az általunk ismert leghosszabb és legteljesebb szöveget tartalmazza. Az 1739-ben Nagyszombatban megjelent benedikció- és exorcizmusgyűjtemény vonatkozó szertartásleírása a Benedictio banis contra pericula ignium in festo S. Agathae cím alatt található. A kötet összeállítója bevezetésképp rövid magyarázatot fűzött az áldáshoz. Eszerint szerfölött kegyes és *4 ER A 1685, 103. * POL 1701, 87-89; 1884, 443. *° MB 1685, 92-93. *T AD 1774, 189-190. 328 AD 1843. 105
