Seite 105 [105]
OCR
és cédulát vessék a lángok közé." A hivatalos egyházmegyei rituáléban szereplő adat mind az Ágota-cédula, mind pedig az Ágota-kenyér hazai használatára rámutat. Hogy az utóbbi szentelmény a 18. századot megelőzően milyen müvelödestörténeti utat járt be? A következőkben erre hozunk adalékokat. Ágota kenyerének, mint a tűz elleni védekezés eszközének történeti nyomai csupán a 16. századig nyúlnak vissza. Sem Európában, sem Magyarországon nem maradt fenn középkori adat e szentelményre vonatkozóan. A kenyérszentelés különféle formáit összefoglaló Adolph Franz a benedikció elterjedését két 16. századi szertartáskönyv (Valencia, 1514; Konstanz, 1593) adatával támasztotta alá." Más források szerint a szentelmény első németországi említése 1516-ból adatolható." A franciaországi rítusok változatainak gyűjteményében egy 1531-ben nyomtatott lyoni misekönyv Ágota-napi előírásai között szerepel a kenyérszentelésre történő utalás, igaz a szentelmény használatának megjelölése nélkül." Bálint Sándor összefoglaló művében annyit jegyzett meg, hogy az áldás , keletkezésének körül ményei tudomásunk szerint még tisztázatlanok". " Összehasonlító liturgiatörténeti és történeti néprajzi kutatásaink során több európai adatot találtunk Ágota kenyerére vonatkozóan. Időrendi okokból feltétlenül a sor elejére kívánkozik Albertus de Castello nagyszabású gyűjteménye, amely 1523-ban látott napvilágot Velencében, és az összeállító megjegyzése szerint a korábbi időszak, tehát a késő középkor szertartáskönyvei alapján készült. A Benedictio panis in festo sante agathe contra ignis bericulum címmel közölt rövid szertartás imádságai és lefolytatása tartalmazza a későbbi forma legfontosabb elemeit." A Liber Sacerdotalis egyike volt azon három 16. századi gyűjteménynek, amelyek az 1614-ben kiadott Rituale Romanum elsődleges forrásának tekinthetők. A középkori áldások nagy részétől , megtisztított" római szertartáskönyv Castello gyűjteményéből többek között az Ágota-napi kenyérszentelést sem örökítette át." Megtet ték viszont ezt némely európai egyházi vezetők, akik valamilyen okból fontosnak tartották e benedikció felvételét az általuk összeállított szertartáskönyvbe. Pét daként említhetjük az 1694-ben kiadott olmützi rituálét, amelyben a fentihez hasonló címmel szerepel az áldás szövege. " A csehországi elterjedést erősíti, hogy az áldás egy cseh ferences rituálé 1685-ben megjelent változatában is helyet kapott. 316 a . . . . »Aspergatur aqua, et projiciantur panis et schedulae in festo S. Agathae benedictae in ignem” — COL 1738, 376-378. 7 Franz 1909, I. 272-273. 15 HDA I. 210. 9° Martène 1736-1738, III. 566. *° Balint 1977, I. 209. F1 TS 1523, f. 221. 322 ROM 1614. 35 OLM 1694. 104
