Oldal 104 [104]
OCR
Az Ágota-legenda egyik fontos eleméhez, az angyalok által elhelyezett sírfel irat szövegéhez szintén mágikus funkció kapcsolódott, méghozzá a tűzvész elhárí tásának képzetköre. A középkorban előszeretettel vésették házak, templomok kapujára, helyezték el szentelt gyertyák oldalára. A kora újkortól kezdve Európa több pontján adatok bizonyítják az ún. Ágota-cédula használatát, amely egyházi szentelményként bukkant föl a történeti forrásokban és a néprajzi leírásokban. A cédulák, amelyeket a házak ajtajára szegeztek, illetve tűzvész esetén a tűzbe hajítottak, az idézett sírfelirat szövegének néhány szavas kibővítését is tartalmazták („Ignis a laesura protege nos, o Agatha pia”), amelyben Agotdhoz fohäszkodtak a tűzvész elhárítása érdekében." Az Ágota-cédula magyarországi használatát Bálint Sándor is föltételezte, noha efféle konkrét hazai adatot nem idézett. " Kétségtelen, hogy a szöveg rövidebb, kiegészítés nélküli változata helyet kapott az Esztergomi Bazilika hajdani főkapuján, miként azt egy, a porta speciosa pusztulása előtt készült 18. századi képmás az utókor számára megörökítette. A középkorban népszerű szöveget minden bizonnyal a 12. században leégett templomot újjáépíttető Jób érsek vésette rá a francia építészeti hatást tükröző kapu boltívére, valamikor 1188 és 1195 között." Az érsek indíttatása a templom sorsfordulóit figyelembe véve még akkor is egyértelmű, ha a tűz elhárítását kérő záradék nélkül került is ki az Ágotához kötődő jelmondat. A szöveg népszerűségét bizonyítja, hogy számos harang oldalán is elhelyezték." Az esetleges tűzesetek Ágota közbenjárására történő távoltartásának szándéka ebben az esetben sem kétséges. Mindezek az adatok azonban csupán közvetetten utalnak az Ágota-cédula hazai használatára. Erre vonatkozóan újabb kutatásaink is csak szórványos ismereteket nyújtanak. A szentelmény elterjedtségére beszédes bizonyítékot nyújt az a körülmény, hogy a cédula használata — legalább említés szintjén — szerepel a kalocsai érsekség I8. századi hivatalos szertartáskönyvében. Az újkori Rituale Colocense összeállítója, Patachich Gábor érsek 1738-ban több eltérést eszközölt a római és az esztergomi rituáléhoz képest." Az apróbb, ám szempontunkból sokszor rendkívül lényeges eltérések közé sorolható a szerkönyv utolsó oldalain közölt exorcizmusok egy része. Az Exorcizmus contra ignem című szertartás, amely önmagában 222 is rendkívül tanulságos a tűzvésszel szembeszálló pap számára előírt megsemmistvu tő erejű, ördögűző jellegű imádságokkal, azzal az utasítással zárul, hogy az imák után hintsék meg szenteltvízzel a tüzet, majd az Ágota napján szentelt kenyeret > HDA 1. 211; LThK 1. 126-127, Koren 1934, 91-92; Freudenthal 1931, 416—417. 2 Balint 1977, I. 208-209. 35° Czobor 1900, 181: Dercsényi 1947, 25-26. 4° Bälint 1977, L 209; Simändi 2001, 172. 35 V5. Bérth 2002. 103
