Page 104 [104]
Az Ágota-legenda egyik fontos eleméhez, az angyalok által elhelyezett sírfel
irat szövegéhez szintén mágikus funkció kapcsolódott, méghozzá a tűzvész elhárí
tásának képzetköre. A középkorban előszeretettel vésették házak, templomok ka¬
pujára, helyezték el szentelt gyertyák oldalára. A kora újkortól kezdve Európa
több pontján adatok bizonyítják az ún. Ágota-cédula használatát, amely egyházi
szentelményként bukkant föl a történeti forrásokban és a néprajzi leírásokban. A
cédulák, amelyeket a házak ajtajára szegeztek, illetve tűzvész esetén a tűzbe hají¬
tottak, az idézett sírfelirat szövegének néhány szavas kibővítését is tartalmazták
(„Ignis a laesura protege nos, o Agatha pia”), amelyben Agotdhoz fohäszkodtak a
tűzvész elhárítása érdekében." Az Ágota-cédula magyarországi használatát Bá¬
lint Sándor is föltételezte, noha efféle konkrét hazai adatot nem idézett. " Kétség¬
telen, hogy a szöveg rövidebb, kiegészítés nélküli változata helyet kapott az Eszter¬
gomi Bazilika hajdani főkapuján, miként azt egy, a porta speciosa pusztulása előtt
készült 18. századi képmás az utókor számára megörökítette. A középkorban nép¬
szerű szöveget minden bizonnyal a 12. században leégett templomot újjáépíttető
Jób érsek vésette rá a francia építészeti hatást tükröző kapu boltívére, valamikor
1188 és 1195 között." Az érsek indíttatása a templom sorsfordulóit figyelembe véve
még akkor is egyértelmű, ha a tűz elhárítását kérő záradék nélkül került is ki az
Ágotához kötődő jelmondat. A szöveg népszerűségét bizonyítja, hogy számos ha¬
rang oldalán is elhelyezték." Az esetleges tűzesetek Ágota közbenjárására törté¬
nő távoltartásának szándéka ebben az esetben sem kétséges.
Mindezek az adatok azonban csupán közvetetten utalnak az Ágota-cédula ha¬
zai használatára. Erre vonatkozóan újabb kutatásaink is csak szórványos ismerete¬
ket nyújtanak. A szentelmény elterjedtségére beszédes bizonyítékot nyújt az a kö¬
rülmény, hogy a cédula használata — legalább említés szintjén — szerepel a kalo¬
csai érsekség I8. századi hivatalos szertartáskönyvében. Az újkori Rituale Colocense
összeállítója, Patachich Gábor érsek 1738-ban több eltérést eszközölt a római és
az esztergomi rituáléhoz képest." Az apróbb, ám szempontunkból sokszor rend¬
kívül lényeges eltérések közé sorolható a szerkönyv utolsó oldalain közölt exorciz¬
musok egy része. Az Exorcizmus contra ignem című szertartás, amely önmagában
222
is rendkívül tanulságos a tűzvésszel szembeszálló pap számára előírt megsemmist¬
vu
tő erejű, ördögűző jellegű imádságokkal, azzal az utasítással zárul, hogy az imák
után hintsék meg szenteltvízzel a tüzet, majd az Ágota napján szentelt kenyeret
> HDA 1. 211; LThK 1. 126-127, Koren 1934, 91-92; Freudenthal 1931, 416—417.
2 Balint 1977, I. 208-209.
35° Czobor 1900, 181: Dercsényi 1947, 25-26.
4° Bälint 1977, L 209; Simändi 2001, 172.
35 V5. Bérth 2002.
103