Oldal 80 [80]
szó szerint emelte át az esztergomi szerkönyvbe."" Az ott kialakított szertartásrend
gyakorlatilag a 20. századig érvényben maradt, és betű szerint átvették azt nem¬
csak az esztergomi, hanem a többi hazai egyházmegye szertartáskönyv-összeállítói
is." Azt mondhatjuk, hogy a szentségek és szentelmények liturgiája terén éppen
ezen a ponton érvényesült a legsikeresebben a római centralizációs törekvés. Mivel
ez a szöveg a , botrányos" ördögűzési esetek kapcsán is gyakori hivatkozásként tűnt
föl, és ismereteink szerint nálunk még nem közölték, ezért döntöttünk úgy, hogy
szöveggyűjteményünk végén ezt az ordót szerepeltetjük. A szertartásra vonatkozó
utasítások és maguknak a liturgikus szövegeknek a közlése azért is tanulságos,
mert Pázmány rituáléja szolgált mintaként az egyetlen eddig ismert hazai , kálvi¬
nista" ördögűzési szertartásrend összeállítója, Samorjai János számára."
A Rituale Strigoniense ördögűzési szertartásrendje a papok számára kiadott
utasításokkal kezdődött. Ezek egyrészt a szertartást végző egyháziakra vonatkozó
követelményekre, másrészt a szertartás körülményeire utaltak. Mindenekelőtt a
legfontosabb feladat a megszállottság tényének tisztázása és bizonyítása volt. A
hasonló tünetek miatt fennállt a veszélye annak, hogy bizonyos betegségeket a
démoni obsessio következményének tulajdonítanak. A megszállottság egyértelmű
jelei a következők voltak: idegen nyelven szólás és értés; távoli vagy elrejtett dol
gok felfedezése; életkortól és állapottól eltérő, nagyobb testi erő mutatkozása. A
papoknak figyelmet kellett fordítani a démonok esetleges cselvetéseire: nehogy
idő előtt abbahagyják a szertartást, félrevezessék őket válaszaikkal, ne törődjenek
az esetleges víziókkal, látomásokkal, maleficium esetén nehogy ők maguk is , ba¬
bonákkal" éljenek stb. Sikerüket az ima és a böjt segíthette elő. A szertartás el¬
végzésének rendes helye a templom volt. Magát a megszállottat is érdemes volt
meggyóntatni és megáldoztatni a rítus elvégzése előtt. A keze ügyében vagy a kö¬
zelben keresztet helyeztek el. Az ördögűzőnek nem volt szabad szószátyárkodni,
kíváncsiskodó kérdéseket feltenni, az exorcizmus szövegeit hatalommal és szív¬
ből, nagy hittel, alázattal és szenvedéllyel olvasta fel. Ha az ördögöt látta a test
ben mozogni, akkor a kidudorodásra keresztet rajzolt és behintette szenteltvízzel.
Figyelnie kellett, hogy miként reagálnak a démonok a szavak erejére, és a hatáso¬
sakat többször el kell ismételni. Magát az egész szertartást is meg lehetett többször
ismételni mindaddig, amíg a siker be nem következett. Gyógyszert a pap nem ad¬
hatott, nők exorcizálása esetén ügyelni kellett a tanúk jelenlétére és a tisztességre.
Előírták, hogy exorcizmus közben lehetőleg ne a saját, hanem a Szentírás szavait
használja. A rontás jeleit kutassa fel és távolítsa el a testből, majd égesse el.
"STR 1625, 263—292; ROM 1614, 198—219; 1635, 333—349.
Mm A Rituale Strigoniense 20. század eleji kiadásai már nem is közölték az ordót, hanem az
érdeklődő olvasót (engedéllyel rendelkező papot) a Rituale Romanumhoz utasították.
— STR 1909, 488.
5 Samorjai ördögűző rendtartására: Szacsvay 2002.
79