Seite 79 [79]
OCR
ségnek már a világi és klerikális felvilágosodás által mozgatott támadásokkal, kételyekkel és vitákkal kellett szembenéznie." A magyarországi ördögűzés történeti kérdéseinek áttekintése a középkori és kora újkori adataink rendkívüli szórványossága miatt egyelőre várat magára." A megfelelően árnyalt kép kialakításához leginkább esettanulmányok formájában járulhatunk hozzá, amelyek a téma jellegéből adódóan általában valamilyen megörökítésre méltó, hajdani , botrányos" esemény köré szerveződhetnek." Az efféle ssandalumok dokumentumai kiemelkedően fontos források, mivel pillanatképekként betekintést engednek a vizsgált kulturális jelenségek mélyszerkezetébe, és paradox módon a bennük rejtőző egyediség ellenére, sőt éppen annak révén alkalmasak bizonyos általános érvényű tanulságok megfogalmazására. Mivel az említett esettanulmányokat önálló elemzés keretében végezzük el, ebben a fejezetben csupán a liturgikus vonatkozásaikra utalunk. Az úgynevezett ,nagy" vagy , ünnepélyes" ördögűzés liturgiatörténeti kérdései Adolph Franz óta viszonylag kevesebb kutatót foglalkoztattak, mint azt a téma kiterjedt szakirodalmi háttere viszonylatában várnánk. A 20. század második felének kiváló német liturgiatörténésze, Manfred Probst tanulmányai zömében a hivatalos és jelenkori ördögűző liturgia kérdéseiről értekezett, " figyelme csak mostanában fordult a kora újkori exorcista manuálok tartalmi vonatkozásai felé." Részletes elemzésre jelen fejezetben mi sem vállalkozunk, csupán felvillantjuk a hivatalos &s az „alternatív" ördögűző-gyakorlat hazai megnyilvánulási formáit. A középkori magyarországi forrásadottságokat bemutató fejezetben már emlí tettük, hogy hazai keletkezésű liturgikus könyveink nélkülözik a megszállottság gyógyításának liturgikus szövegeit. A , nagy" ördögűzés rítusa még a 16. századi szertartáskönyveinkben sem szerepelt, annak ellenére, hogy az európai párhuzamok egy részében már feltűnt. Nem szerepel sem a kéziratos és nyomtatott rituálékban, sem egyéb liturgikus könyvek lapjain. Ez a körülmény nem jelenti feltétlenül az efféle gyakorlat hiányát, sőt talán éppen az ördögűzés rítusának kiemelt jelentőségét erősíti. Az exorcizmus szertartása nálunk elsőként az 1625-ben kiadott Rituale Strigoniensében szerepel. Pázmány a római rituálé vonatkozó szövegrészét 26 Johann Joseph Gassner életéről és ördögűző tevékenységéről ebben a megvilágításban újabban kiváló monográfia született: Midelfort 2005. 7 Erröl bövebben konferencia-eléaddsomban értekeztem: Barth 2008a. 208 A qe no 2 , char ez; . Ördögűzéssel kapcsolatos esettanulmányok hosszú sora idézhető a nemzetközi szakirodalomból, ezek közül kiragadott példák: Midelfort 1992; 2005; Ernst 1972; Almond 2004; Levi 2001. Utóbbi kötet egyben a microstoria (mikrotörténet) olasz eredetű történetírói irányzatának egyik alapműve, amely azonban nem annyira a központi szereplőnek számító pap ördögűző tevékenységével, mint inkább társadalomtörténeti és hatalomelméleti problémákkal foglalkozik. “V6. Probst-Richter 2002. "9 Probst 2008. 78
