Seite 79 [79]
ségnek már a világi és klerikális felvilágosodás által mozgatott támadásokkal, ké¬
telyekkel és vitákkal kellett szembenéznie." A magyarországi ördögűzés történe¬
ti kérdéseinek áttekintése a középkori és kora újkori adataink rendkívüli szórvá¬
nyossága miatt egyelőre várat magára." A megfelelően árnyalt kép kialakításához
leginkább esettanulmányok formájában járulhatunk hozzá, amelyek a téma jelle¬
géből adódóan általában valamilyen megörökítésre méltó, hajdani , botrányos"
esemény köré szerveződhetnek." Az efféle ssandalumok dokumentumai kiemel¬
kedően fontos források, mivel pillanatképekként betekintést engednek a vizsgált
kulturális jelenségek mélyszerkezetébe, és paradox módon a bennük rejtőző egye¬
diség ellenére, sőt éppen annak révén alkalmasak bizonyos általános érvényű ta¬
nulságok megfogalmazására.
Mivel az említett esettanulmányokat önálló elemzés keretében végezzük el,
ebben a fejezetben csupán a liturgikus vonatkozásaikra utalunk. Az úgynevezett
,nagy" vagy , ünnepélyes" ördögűzés liturgiatörténeti kérdései Adolph Franz óta
viszonylag kevesebb kutatót foglalkoztattak, mint azt a téma kiterjedt szakirodal¬
mi háttere viszonylatában várnánk. A 20. század második felének kiváló német
liturgiatörténésze, Manfred Probst tanulmányai zömében a hivatalos és jelenkori
ördögűző liturgia kérdéseiről értekezett, " figyelme csak mostanában fordult a
kora újkori exorcista manuálok tartalmi vonatkozásai felé." Részletes elemzésre
jelen fejezetben mi sem vállalkozunk, csupán felvillantjuk a hivatalos &s az „al¬
ternatív" ördögűző-gyakorlat hazai megnyilvánulási formáit.
A középkori magyarországi forrásadottságokat bemutató fejezetben már emlí
tettük, hogy hazai keletkezésű liturgikus könyveink nélkülözik a megszállottság
gyógyításának liturgikus szövegeit. A , nagy" ördögűzés rítusa még a 16. századi
szertartáskönyveinkben sem szerepelt, annak ellenére, hogy az európai párhuza¬
mok egy részében már feltűnt. Nem szerepel sem a kéziratos és nyomtatott rituá¬
lékban, sem egyéb liturgikus könyvek lapjain. Ez a körülmény nem jelenti feltétle¬
nül az efféle gyakorlat hiányát, sőt talán éppen az ördögűzés rítusának kiemelt je¬
lentőségét erősíti. Az exorcizmus szertartása nálunk elsőként az 1625-ben kiadott
Rituale Strigoniensében szerepel. Pázmány a római rituálé vonatkozó szövegrészét
26 Johann Joseph Gassner életéről és ördögűző tevékenységéről ebben a megvilágításban
újabban kiváló monográfia született: Midelfort 2005.
7 Erröl bövebben konferencia-eléaddsomban értekeztem: Barth 2008a.
208 A qe no 2 , char ez; .
Ördögűzéssel kapcsolatos esettanulmányok hosszú sora idézhető a nemzetközi szakiro¬
dalomból, ezek közül kiragadott példák: Midelfort 1992; 2005; Ernst 1972; Almond
2004; Levi 2001. Utóbbi kötet egyben a microstoria (mikrotörténet) olasz eredetű tör¬
ténetírói irányzatának egyik alapműve, amely azonban nem annyira a központi szerep¬
lőnek számító pap ördögűző tevékenységével, mint inkább társadalomtörténeti és ha¬
talomelméleti problémákkal foglalkozik.
“V6. Probst-Richter 2002.
"9 Probst 2008.
78