Seite 71 [71]
kodniuk kell a katolikus szempontból áldatlan magyarországi hitéleti viszonyok¬
hoz. Lelkipásztorkodásuk középpontjába a csodát állították. Molnár Antal meg¬
fogalmazása szerint a ,jezsuiták minden más szerzetesrendnél hatékonyabban
építették be missziós tevékenységükbe a kora újkori ember csodavárását"." Az
utóbbi évtizedekben mind nagyobb számban napvilágot látott missziós jelentések
és egyéb dokumentumok gyakran visszatérő részleteit jelentik azok a kissé sema¬
tikusnak tűnő mirákulumtörténetek, amelyek a misszionáriusok által véghezvitt
csodás gyógyításokról, ördögűzésekről és pozitív végkifejletű benedikciókról tu¬
dósítanak." A jezsuiták gyógyító tudományukat a katolikusok hitbeli megerősí¬
tése mellett előszeretettel alkalmazták a más vallásúak áttérésének elősegítésé¬
re is. Efféle tevékenységük keretében gyakran éltek szentelményekkel: a szentelt
víz mellett kedvelték a jezsuita szentek képeit, ereklyéit, és különösen az Agnus
Deinek nevezett viaszfigurákat. " Utóbbiak közkedveltségét erősíti, hogy a misszi¬
óban tevékenykedő páterek rendszeresen kérték a római rendfőnöktől a gyógyí¬
tásra és ördögűzésre egyaránt használt kegytárgyak utánpótlását. A viaszlapok a
görögkeletiek és a törökök körében is nagy népszerűségnek örvendtek. A jezsuiták
a gyógyítás és az ördögűzés mellett a benedikciók egyéb fajtáit szintén szívesen al
kalmazták lelkipásztori munkájukban. Beszédes példa ebből a szempontból Don
Simone Matkovich esete, aki 1610-ben szentmisébe foglalt áldással érte el, hogy
a pécsi szőlőhegyek megszabaduljanak a férgek kártételeitől."
A 17. századi jezsuita (és ferences) missziók forrásanyagának ilyen szempontú
feldolgozása egyelőre várat magára." A helyenként terjengős, máskor kifejezet¬
ten szűkszavú beszámolók elemzése sokban gazdagíthatja majd a kora újkori szer¬
zetesi benedikciós tevékenységről alkotott képet. Egy átfogó kutatás keretében
tisztázható lenne a két — szempontunkból kiemelkedő — rend efféle gyakorlata
közötti különbség, illetve e gyakorlat 18. századi átalakulásának, megszűnésének
folyamata. Úgy tűnik, hogy a jezsuiták benedikciós tevékenysége valamivel ko¬
rábban visszaszorult a ferencesekénél, és elsősorban a missziókhoz kapcsolódott.
A jezsuita missziók klasszikus időszakának a 17. század tekinthető, ám jelentősé¬
gük nagyjából a következő évszázad közepéig megmaradt."
A missziós iratok mellett a jezsuita benedikciós gyakorlat forrásaként nyomta¬
tott kézikönyvek is fennmaradtak, amelyek közül jelentőségében a Fasciculus trip¬
°° Molnár 1999, 255.
DI Következő megállapításainkhoz a forrásközlések közül az EHJM (1990) köteteit hasz¬
náltuk.
Az Agnus Deire: Bälint 1944, 109-110; Brückner 1993.
55 EHJM 1990) [/1. 173.
194
192
Kiváló párhuzamot nyújt ezen a téren: Sieber 2005.
A jezsuita missziós tevékenység 18. századi továbbélésére és a rend benedikciós gyakor¬
latára vonatkozóan is tanulságos: Jánosi 1935.
195
70