Page 67 [67]
maleficium perfecisti in corpore istius infantis, ut statim sine omni mora destruas
omne maleficium, ab eo auferas omnem ligaturam, facturam, fascinationem, ac
guamcumgue molestiam: atgue totaliter ab eo recedas, trahendo mecum omnes
immunditias, si quas in corpus illius immisisti, nec amplius habeas potestatem ei
die vel nocte malum inferrendi. Si plures estis infestantes daemones: idem eadem
authoritate in nomine JESU Christi vobis omnibus et singulis praecipio. Sic
volo, sic jubeo, ut minister Christi et Ecclesiae in nomine Patris, et Filii, et Spi¬
ritus Sancti, Amen.” A , kötés, megcsinálás, igézés és mindenféle nehézség" eltá¬
volításának emlegetése a 20. századi magyar néphit jól ismert fogalmait idézi. A
szertartás záró momentuma egy rövid áldás volt, amit a gyerek fölött mondtak el:
„A mi urunk Jézus Krisztus legyen veled, hogy megvédjen, legyen benned, hogy
megőrizzen, legyen fölötted, hogy megáldjon, aki az Atyával és a Szentlélekkel
tökéletes egységben él mindörökkön örökké, Ámen." Záró utasításként megje¬
gyezték, hogy a pap figyelmeztesse a szülőket: keresztvetéssel, szenteltvízzel és más
szentelményekkel óvják meg gyereküket az efféle ártalmaktól."
Az Arca Domini imádságai között egyéb unikálisnak tekinthető benedikció¬
közlések is találhatók. Ismereteink szerint ez az egyetlen olyan nyomtatott könyv,
amelynek több kiadásában helyet kapott a Szent János és Pál vértanúk tiszteleté¬
re történő gyertyaáldás szertartása." Az említett szentek patrocíniumán (június
26.) megáldott gyertyákat vihar ellen használták. A 4. században vértanúságot
szenvedett római testvérpárt a késő középkortól kezdve mint időjárás-patrónuso¬
kat tisztelték a német nyelvterület egyes részein, az osztrák, cseh és morva tarto¬
mányokban, valamint Magyarországon." A két Wetterherr" ilyetén oltalmazó
attribútumai jól megfigyelhetők az ikonográfiai ábrázolásokon, erre utalnak a ká¬
polnattitulusok és a tiszteletükre szentelt, minden bizonnyal vihar esetén meg¬
kondított harangok feliratai."
A gyertyák János és Pál vértanúk ünnepén alkalmazott benedikciója feltehe¬
tőleg a 16. században keletkezett." A hivatalosan nem használt, ám a helyi, leg¬
inkább rendi gyakorlatban megtűrt szentelmények iskolapéldájának számít. Az
Arca Domini imádságai közé pótlólag, betoldásként felvett benedikció szövege
valójában kéziratban terjedt el a szerzetesek, illetve az alsópapság körében. Az el¬
terjedés ilyesféle folyamata általában a szentelmények népi használatának legho¬
mályosabb kérdése szokott lenni. Most sincs ez másképp, ám néhány véletlenül
előkerült adalék kismértékben elősegítheti a probléma tisztázását.
"PAD 1770(?), 149-151.
# AD 1770(2), 219-221; AD 1843, 238-241.
' Koren 1934, 158-160; Schindler 1958.
"6 Bálint 1977, I. 478-480.
" Franz 1909, II. 59.
66