Seite 57 [57]
Hasonlóképpen jó példa a középkori szertartások továbbélésére és a liturgikus
szövegek hagyományozódására a szülés következtében elhunyt anyák avatásának
rítusa." A szülést követő tisztátalan állapot feloldásának igénye táplálta azt az
elemi gondolatot, hogy a halott anyáknak is részesedni kell az avatás (Introductio
vagy Benedictio mulieris post partum) egyhäzi szertartäsäban. A rítus végrehajtá¬
sának többféle módozata őrződött meg a kézírásos instrukciókban. Szokás volt,
hogy a koporsóval a normális avatási szertartás mintájára, stólával bevezetve tér¬
tek be a templomba, megakasztva a temetési szertartás menetét. Máskor a temető
kapuja szimbolizálta a templomajtót. A benedikciók és orációk szövege részben
átalakult és a temetési szertartás elemeivel színeződött. Az elhunytat sokszor egy
másik asszony helyettesítette a szertartásnál. Utóbbi szokás ellen Pázmány külön
tiltö rendelkezest hozott a Rituale Strigoniense rubrikäiban. A 15-18. szäzadi el¬
szórt, apró adatok meggyőzően mutatják a szokás búvópatakszerű továbbélését
valahol a hivatalos rendelkezések és gyakorlat alatt, egyszersmind magyarázatot
adva a néhány ilyen jellegű 19—20. századi néprajzi adat eredetére.
A , félhivatalos" benedikciós gyakorlatot tápláló népi igények kiszolgálására
leginkább a szerzetesrendek, azok közül is elsősorban a bencések, a ferencesek és
a jezsuiták mutattak vállalkozókészséget a korszakban. Az alábbiakban a hazai
forrásokat e rendekhez kötve vesszük számba. Áttekintésünk remélhetőleg az
említett három szerzetesrend benedikciókkal kapcsolatos attitűdjének eltérésére,
a körvonalaiban hasonló, ám rezdüléseiben mégis eltérő gyakorlatok jellemző
irányaira is rá tud mutatni.
4. Benedikciók a bencés medicina szolgálatában:
Sacra arca benedictionum (SAB)
Szemlénket a pannonhalmi bencés apátságban keletkezett és jelenleg is ott őr
159 1a . en ng 2%
zött szertartäskönyv, a Sacra arca benedictionum című gyűjtemény bemutatäsä¬
val kezdjük, amelynek szövegét a monostor egyik — névtelenségbe burkolózó —
szerzetese jegyezte le az 59 fóliós, 297x194 mm nagyságú könyvbe." Munkáját
teljességre törekvő bemutatását és elemzését elvégző Radó Polikárp tanulmánya végén
megjegyezte: , A magyar liturgiatörténet forrásainak teljes föltárása — előre jelezhetem
— még nagyon sok más meglepetést is fog hozni a vallásos néprajz számára." Radó 1943,
260. Az előkerült történeti adalékok fogadtatására és néprajzi fölhasználására lásd:
Dömötör 1964, 163; Bálint 1973, 128.
57 Vö. Franz 1909, II. 41-44.
55 Bárth 1999, 371—373.
59 Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár (a továbbiakban: PFK) BKA 6.
9 Szabó 1981, 22.
56