Oldal 56 [56]
OCR
rolunk minden olyan benedikciótípust, amely ugyan kimaradt a nyomtatott egyházmegyei szertartáskönyvekből, ám a hívek igényelték használatukat. A magyarországi , felszín alatti" benedikciós gyakorlat kora újkori képének felvázolásához hozzátartozik, hogy a korszakban számos nem hazai kiadású európai kollekció is beépült az alsópapság és szerzetesség mindennapi gyakorlatába. Legalábbis erről árulkodnak a plébániák és kolostorok könyvjegyzékei. Kvantitatív megállapításokat csak a jegyzékek minél szélesebb merítésű elemzésével tehet nénk, ám a tendenciát jelző szórványadatokra már így is utalhatunk. A veszprémi egyházmegye plébániáinak könyvállományáról a 19. század elején készített nagyszabású felmérés alapján egyértelmű, hogy az efféle benedikcióskönyvek használata (birtoklása) még a vártnál is szélesebb körben jelentkezhetett. Gelasio di Cilia fent említett kollekciója legalább két, Franciscus Maria de Capellis Circulus aureus... című gyűjteménye legalább három plébánia jegyzékében szerepel." Bernardus Sannig nagy hatású gyűjteményének többféle 18. szäzadi kiadäsának egy-egy példánya legalább tíz helyi plébános könyvespolcán helyet kapott.? Az 1764-es velencei kiadás a veszprémi papi szeminárium 1795-ben összeírt könyvei közül sem hiányozhatott." Az említett gyűjtemények mellett más benedikciós kézikönyvek is forgalomban voltak a 18. századi Magyarországon. Többségük a ferencesek működéséhez kapcsolódott. Esetenként egyes eredetileg nem ferences kiadású gyűjtemények nálunk szintén franciskánus használatban adatolhatók. Így például a fentebb már említett Manuale benedictionum egyik kiadásának nálunk őrzött példánya a székesfehérvári ferences rendi zárda pecsétjét őrzi címlapján."" A , félhivatalos" benedikciós tevékenység leglátványosabb hazai szövegemlékeit azok a kézírásos áldásformulák jelentik, amelyek nyomtatott liturgikus könyvek kötéstábláin, szennycímlapjain és utólapjain maradtak fenn. E kézírásos bejegyzésekből — száznál több 15-16. szäzadi kötet ättanulmänyozäsäval — Radö Polikárp gyűjtött össze egy csokorra valót." Legtanulságosabb felfedezésének egyértelműen az aprószentek napi vesszöäldäs (Benedictio virgarum in die Innocentum) megtalálása tekinthető, amely komoly nyereséget jelentett az efféle történeti adatoknak ujjongva örülő szokáskutatás számára." 5! Elöbbi Kisléd és Csatär, utébbi Ugod, Kapornak és Attala plebäniai könyvjegyzekeben bukkan fel: Hermann—Eberhardt 1942, 151. Ezek a következők: Aszófő, Pápateszér, Márkó, Ugod, Zalaszentgrót, Zalaszentlászló, Csurgó, Csokonya (a római 1739. és 1753. évi kiadás), Murakeresztúr, Nagybajom (a velencei 1764. évi kiadás). Hermann—Eberhardt 1942, 151-152. 5 Hermann—Eberhardt 1942, 83. 54 MB 1685. A példány az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonában van. 55 Radó 1944, 45—49. 56 Az áldás szövegének két XVI. századi bejegyzését már Ráth György fölfedezte a saját tulajdonában lévő szertartáskönyvekben: Räth 1891, 170, 174-175. Az adatok 152 55
