Oldal 56 [56]
rolunk minden olyan benedikciótípust, amely ugyan kimaradt a nyomtatott egy¬
házmegyei szertartáskönyvekből, ám a hívek igényelték használatukat.
A magyarországi , felszín alatti" benedikciós gyakorlat kora újkori képének
felvázolásához hozzátartozik, hogy a korszakban számos nem hazai kiadású euró¬
pai kollekció is beépült az alsópapság és szerzetesség mindennapi gyakorlatába.
Legalábbis erről árulkodnak a plébániák és kolostorok könyvjegyzékei. Kvantita¬
tív megállapításokat csak a jegyzékek minél szélesebb merítésű elemzésével tehet
nénk, ám a tendenciát jelző szórványadatokra már így is utalhatunk. A veszpré¬
mi egyházmegye plébániáinak könyvállományáról a 19. század elején készített
nagyszabású felmérés alapján egyértelmű, hogy az efféle benedikcióskönyvek
használata (birtoklása) még a vártnál is szélesebb körben jelentkezhetett. Gelasio
di Cilia fent említett kollekciója legalább két, Franciscus Maria de Capellis Cir¬
culus aureus... című gyűjteménye legalább három plébánia jegyzékében szere¬
pel." Bernardus Sannig nagy hatású gyűjteményének többféle 18. szäzadi kiadä¬
sának egy-egy példánya legalább tíz helyi plébános könyvespolcán helyet ka¬
pott.? Az 1764-es velencei kiadás a veszprémi papi szeminárium 1795-ben
összeírt könyvei közül sem hiányozhatott." Az említett gyűjtemények mellett
más benedikciós kézikönyvek is forgalomban voltak a 18. századi Magyarorszá¬
gon. Többségük a ferencesek működéséhez kapcsolódott. Esetenként egyes ere¬
detileg nem ferences kiadású gyűjtemények nálunk szintén franciskánus haszná¬
latban adatolhatók. Így például a fentebb már említett Manuale benedictionum
egyik kiadásának nálunk őrzött példánya a székesfehérvári ferences rendi zárda
pecsétjét őrzi címlapján.""
A , félhivatalos" benedikciós tevékenység leglátványosabb hazai szövegem¬
lékeit azok a kézírásos áldásformulák jelentik, amelyek nyomtatott liturgikus
könyvek kötéstábláin, szennycímlapjain és utólapjain maradtak fenn. E kézírásos
bejegyzésekből — száznál több 15-16. szäzadi kötet ättanulmänyozäsäval — Radö
Polikárp gyűjtött össze egy csokorra valót." Legtanulságosabb felfedezésének
egyértelműen az aprószentek napi vesszöäldäs (Benedictio virgarum in die Innocen¬
tum) megtalálása tekinthető, amely komoly nyereséget jelentett az efféle történe¬
ti adatoknak ujjongva örülő szokáskutatás számára."
5! Elöbbi Kisléd és Csatär, utébbi Ugod, Kapornak és Attala plebäniai könyvjegyzekeben
bukkan fel: Hermann—Eberhardt 1942, 151.
Ezek a következők: Aszófő, Pápateszér, Márkó, Ugod, Zalaszentgrót, Zalaszentlászló,
Csurgó, Csokonya (a római 1739. és 1753. évi kiadás), Murakeresztúr, Nagybajom (a ve¬
lencei 1764. évi kiadás). Hermann—Eberhardt 1942, 151-152.
5 Hermann—Eberhardt 1942, 83.
54 MB 1685. A példány az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonában van.
55 Radó 1944, 45—49.
56 Az áldás szövegének két XVI. századi bejegyzését már Ráth György fölfedezte a saját
tulajdonában lévő szertartáskönyvekben: Räth 1891, 170, 174-175. Az adatok
152
55