Oldal 47 [47]
szüntetésükhöz nemcsak az egyházi, hanem a világi vezetés segítségét is igénybe
kellett venni." A biccsei határozatok (1600) a fent említett áldásokat „nyilvän¬
valóan istentelen és bálványozó, emberi eredetű hagyományoknak? nevezték."
A tiltások több körmenetre (úrnapja, keresztjáró napok, vízkereszti házszentelés,
húsvéti feltámadási körmenet), és , superstitiosusnak" titulált egyházi cselekedet
re (vihar elleni harangozás, patrocíniumok megünneplése, Szent Iván-napi tűz¬
gyújtás!) is kiterjeszkedtek.""
Az előzőekben felvillantott idézetekkel természetesen korántsem merítettük
ki a katolikus szentelményekre vonatkozó hazai protestáns kritika valamennyi
forrásadatát. Ez nem is, csupán a szándékok és irányultságok érzékeltetése volt a
célunk. Konkrét oka van viszont annak, hogy a protestáns adatokat szerepeltet
jük a kora újkori benedikciós gyakorlat magyarországi forrásait bemutató fejezet
élén. A népszokások történetével foglalkozó hazai néprajzi szakirodalomban
ugyanis évtizedeken keresztül ezek és az ilyen jellegű antikatolikus leírások jelen¬
tették a kérdéskörre vonatkozó , adatokat". A témakör jeles kutatói, az összefog¬
laló áttekintések készítői úgy idézték a korabeli protestáns prédikátorok kétségkí
vül szórakoztató, ám nyilvánvalóan elfogult és szükségszerűen elnagyolt leírásait,
mintha ezek lennének a késő középkori és kora újkori egyházi szentelmények leg¬
beszédesebb, legjobban használható, sőt időnként kizárólagos forrásai." Köny¬
vünk gyakorlatilag azt hivatott bizonyítani, hogy ez a szemlélet egyoldalú és
téves. A katolikus benedikciós gyakorlat legkiválóbb forrásait — korántsem meg¬
lepő módon -— a katolikus egyház berkein belül kell keresnünk.
2. A hivatalos gyakorlat forrásai
Az egyházi benedikciós gyakorlat , hivatalos" szintjének magától értetődően a
nyomtatott egyházmegyei rituálék az első számú forrásai. Annak ellenére, hogy a
könyvnyomtatás — 15. század közepi megindulásával — tulajdonképpen késő kö¬
zépkori innovációnak tekinthető, a magyarországi nyomtatott szertartáskönyvek
ismertetését mégis erre a fejezetre utaltuk. Ennek oka egyrészt az, hogy a legelső
125 . |
„Consecrationes aboleantur, ut sunt: aquae, cerae, candelarum, pernarum, quibus
etiam fiunt incantamenta, veneficia et infinita mala, aboleantur per civilem et
spiritualem magistratum sacrificia impia et ethnica.” — Mészaros 1995, 36.
, Iraditiones humanas manifeste impias et idolatricas qualis est missa pro defuncta,
consecrationes olei, aquae, ignis, cereorum, herbarum, avenae, vini ac ciborum seu
pernarum in Paschate nemo servato” — Mészáros 1995, 36.
"7 Mészáros 1995.
58 Ez a személet leginkább Dömötör Tekla munkáiban érhető tetten: Dömötör 1964;
1981.
126
46