Oldal 45 [45]
Semmi nincsen erről lám az szent írásban,
Időnket múlatjuk azért csak heában,
Az vízkereszt estin voltunk nagy lakásban,
Idvösséget vártunk az sok zabálásban.
Ennek után a Bódogasszon napján
Nagy sok gyertyát szentelt, csudálunk hatalmán,
Ördögtül oltalmaz halálunk óráján,
Az gyermek kezében de eb adjon abban.
Misemondással, nagy sok harangozással,
Szemeket bedugják minden ravaszsággal,
Mindent idvözítnek az álnok kápával,
Az gyermekszülőknek használnak kordákkal.
Semmit ezekről én szólni nem akartam,
Mert az foltos hitről csak szólni akartam,
De virágvasárnap szentelt berkét láttam,
Kinek ez óráig hasznát nem tudhattam.
[...]
Jaj mely szemérem papa az te szentséged,
Nagy szombaton látjuk az tüzet kerenged,
Sok viaszt keresztvel sugdva bűvöled,
Az vízre lehellesz, azzal szentté teszed.
[...]
Rothadt tőkéknek térdet fejeket hajtunk,
Az disznó soldornak innepet szentelünk,
Kit nagy zabálásságban farsangban elhagytunk,
Sós vízzel meghintjük, szenteltnek alítjuk.
[...]
Honnét tanúlád te, hogy a szent Márk napján,
Tétova kerengesz az jó gabonákban,
Keresztjáró héten mit kullagsz az rozsban,
Viseled az bálvánt Úrnapján árnyékban.
44