OCR Output

zab, mirha, arany, tömjén, pálma, húsvéti ételek és gyógynövények, de megtiltva
például a retek megáldását) határozták meg, hanem azt is a plébánosok lelkére
kötötték, hogy vigyázzanak, nehogy e megszentelt dolgok babonaság, varázslás és
ráolvasás tárgyává váljanak a helytelen használat következtében."

Az egyházi rítusok , megtisztítása" a középkori eredetti, magikus vagy superstitiosus
elemektől egy hosszan tartó, bizonyos szempontból már a késő középkorban meg¬
indult folyamat keretében ment végbe. A római katolikus egyház kora újkori tör
ténetében az egyik legfontosabb határkövet kétségkívül a tridenti (trentói, trienti)
zsinat (1545-1563) jelentette, amelynek határozatai, noha korántsem minden
részletre kiterjedő és azonnal ható, közvetlen módon, ám sok szempontból előbb¬
utóbb mégiscsak jelentős változásokat indukáltak. Egyfelől tévedés lenne, ha a
benedikciós gyakorlat terén bekövetkezett attitűdváltást egyértelműen e szinódus
számlájára írnánk, hiszen a határozatok sokkal inkább az egyházszervezet és a
szentségek szerepének megerősítéséről, mint az áldás-/átokgyakorlat megnyirbálá¬
sáról szólnak." Noha a dekrétumok az utóbbi témakört külön nem említik, mégis
tagadhatatlan, hogy a katolikus reformfolyamat központi elemének számító egy¬
ségesítés és centralizáció éppen a liturgia terén jelentkezett a leglátványosabban.
A liturgikus könyvek mintaadó, , római" változatainak kiadásai (Breviarium
Romanum, Missale Romanum, Pontificale Romanum stb.) a zsinatot követő évtize¬
dekben látványosan követték egymást. Ezek sorában utolsó helyet foglalt el a té¬
mánk szempontjából kiemelkedő fontosságú római rituálé, amelynek kiadására
fél évszázaddal a Tridentinum után került csak sor.

A Rituale Romanum megjelenésének (1614) előzményeként három itáliai ritu¬
álét tartanak számon a liturgiatörténeti szakirodalomban." Ezek sorában első¬
ként a domonkos Albertus de Castello (Alberto de Castello) Liber sacerdotalis
című munkáját szokás említeni, amely 1523-ban Velencében látott napvilágot."
A 368 fóliós, vaskos szertartáskönyv három részből áll: az első a szentségekkel, a
második a benedikciókkal, a harmadik pedig a processziókkal és egyéb kisebb
szertartásokkal foglalkozik. Áldások szórványosan az első és a harmadik könyv¬
ben is előfordulnak, ám többségükben a második részben találhatók. Az ördög¬

",.. .docebunt (parochi), ut sicut pium valde et utile est sacramentalibus ceremoniisque

religiose uti, ita e contra sacrilegum prorsus aliter illis, quam qualiter instituta sunt, ad
superstitiones, veneficia et incantationes adhibere”. — Franz 1909, II. 647.
Munkánkhoz a tridenti dekrétumok egyik kézikönyvszerű gyűjteményét használtuk:
CD 1864.

°° Vo. LThK VIII. 912.

© LS 1523.

68

28