OCR
vételű példáikban nem mulasztották el a pápa által húsvétkor megáldott Agnus Dei, a szentelt gyertyák és a harangozás villám- és viharhárító szerepének, vagy az ún. Ágota-cédulák tűzvész elleni felhasználásának boszorkányság jellegét hangsúlyozni. Reginald Scot Discoverie of Witchcraft című, 1584-ben kiadott munkája nemcsak a középkori egyházi mágia kiváló tárházát jelenti, hanem az egyházi és világi mágikus gyakorlat bizonyos elemeinek keveredésére is rámutat. A szerző nem látott különbséget a ráolvasásokat használó köznépi varázslók és a ,Pápisták" ilyen jellegű tevékenysége között. Véleménye szerint utóbbi , mágikus ráolvasásnak" tekinthető. Hasonló értelemben nyilatkozott Thomas Hobbes a Leviathan (1651) szerzője, aki szerint az ilyen jellegű konjurációk legkézzelfoghatóbb példájának a katolikus mise és különösen annak átváltoztatásmozzanata, valamint a keresztelési rítus több eleme (pl. az exorcizmus) nevezhető. Hasonló problémákat tártak fel valamennyi katolikus szentség, a templomok és helyek megszentelése, vagy a szülés utáni asszonyavatás liturgiájának kapcsán is." A protestáns teológusok előszeretettel kifogásolták a katolikus imák használatának automatikus módját és ezzel összefüggő varázsige jellegét. , Az értelmezés/megértés nélkül ismételgetett ima semmivel sem jobb, mint a ráolvasás"— mondták. Éppen ezért szorgalmazta a reformáció a latinról a nemzeti nyelvekre való áttérést a liturgia tekintetében." Az 1547-ben kiadott királyi rendelkezés nemcsak a szentelések nagy részét, hanem a hagyományos körmenetek többségét is eltiltotta. Ez alól csupán a keresztjáró nabok (az áldozócsütörtök előtti hétfő, kedd, szerda) kisebb litániáknak (Litaniae minores) is nevezett processziója volt kivétel, amely jelentősen átalakult tartalommal, társadalmi eseményként — a puritán kritika ellenére — továbbra is szokásban maradt." Emellett számos olyan kisebb vallásgyakorlati elem maradt meg a protestáns hívek mindennapjaiban, amelyek visszaszorítása — elemi vallási hiedelmek lévén — a racionális gondolkodás gyökeres térhódításáig eleve kudarcra volt ítélve." A középkori egyházi benedikciós gyakorlatra a protestáns reformáció mellett annak sok szempontból párhuzamos analógiája, a katolikus reformok elhúzódó folyamata jelentette a legnagyobb hatást. Iudatosan kerüljük itt az ellenreformáció kifejezést, mivel ezen a téren is már korábban megindult változással kell számolnunk.? Fentebb már említettük, hogy a 15. század második felétől megjelenő nyomtatott szertartáskönyvek már nem mutatják azt a változatosságot, ami a ko* Thomas 1971, 53-61. " Thomas 1971, 61-62. “Thomas 1971, 62-65. ° Thomas 1971, 66-77. Ezekről a továbbélő elemekről is szól a 15-16. szäzadi angliai „tradicionälis valläsossäg” üjszerü megközelitesevel íródott monográfia: Duffy 1992. A katolicizmus , Luther és Voltaire közötti" megújulásáról máig a legalapvetőbb és legösszefogottabb monográfia: Delumeau 1971. 62 26