Page 24 [24]
OCR
II. A benedikciós gyakorlat átalakulása a kora újkori Európában Az a tény, hogy a benedikciós gyakorlat terén a 16—18. század időszakában jelentős változások zajlottak le a nyugati egyház területén, már legalább egy évszázada ismert az európai történetírásban." A változás természetesen összefüggésben áll azokkal a kulturális, társadalmi és távolabbról gazdasági jellegű átalakulásokkal, amelyek a középkor és az iparosodás közötti átmeneti periódusban végbementek. A preindusztrializáció évszázadainak egyik alapvető jellemzője a vallási élet fokozatos racionalizációja, ezzel együtt a világ lépésről lépésre történő , mágiátlanítása" volt. Ez a folyamat persze nem tekinthető egyirányú, visszaesések nélküli , sikertörténetnek", sem pedig végleges, valaha is lezárult történetnek. Vannak viszont egyértelmű állomásai, amelyek általában a nagyobb egyháztörténeti, eszmetörténeti fordulópontokhoz (reformáció, ellenreformáció, pietizmus, janzenizmus, felvilágosodás) köthetők. A korszakban lezajlott boszorkányüldözés kiterjedt és bonyolult jelenségköre ebből a szempontból már többféleképpen értékelhető, ugyanakkor a demonológiai elképzelések folyton változó rendszerén keresztül korántsem függetleníthető az egyhäzi äldäs-/ätokgyakorlat korabeli ätalakuläsätöl. Ha közelebbről a tárgyunkkal kapcsolatos történeti forrásadatokat vesszük górcső alá, akkor ennek a folyamatnak egy konkrét és kézzelfogható fejlődésrajzát tudjuk elkészíteni. Már a , középkor" fogalmát egészen a 17. század elejéig kiterjesztő Adolph Franz megállapította, hogy az egyházi benedikciós gyakorlat terén a késő középkorban elkezdődtek bizonyos változások, amelyek a központi ellenőrzés és szabályozás irányába mutattak." A 15. század közepétől elterjedő könyvnyomtatás következtében egyre inkább általánossá váltak a nyomtatott szertartáskönyvek, amelyek — egyházmegyei szinten — biztosították a szertartások hivatalos formájának rögzítését. A korábbi változatosság, a lokális (sőt egyéni) invención alapuló benedikciós sokszínűség alapvető mediális formáját jelentő kéziratok (kódexek, kolligátumok, füzetek, levelek) egyre inkább a , felszín alá", az elfogadott ból a , megtűrt" vagy esetenként a , tiltott" kategóriába süllyedtek. Ha a késő középkori nyomtatott szertartáskönyvek áldástípusaiból akarnánk következtetni a középkor egészének ilyen jellegű gyakorlatára, vélhetően rossz nyomon járnánk és eredendően téves következtetésre jutnánk. A 15. századi rituálék sokkal rit * Franz 1909, II. 616-649. 5 Franz 1909, IL 642-649. 23
