Oldal 24 [24]
II. A benedikciós gyakorlat átalakulása
a kora újkori Európában
Az a tény, hogy a benedikciós gyakorlat terén a 16—18. század időszakában jelen¬
tős változások zajlottak le a nyugati egyház területén, már legalább egy évszázada
ismert az európai történetírásban." A változás természetesen összefüggésben áll
azokkal a kulturális, társadalmi és távolabbról gazdasági jellegű átalakulásokkal,
amelyek a középkor és az iparosodás közötti átmeneti periódusban végbementek.
A preindusztrializáció évszázadainak egyik alapvető jellemzője a vallási élet foko¬
zatos racionalizációja, ezzel együtt a világ lépésről lépésre történő , mágiátlanítása"
volt. Ez a folyamat persze nem tekinthető egyirányú, visszaesések nélküli , siker¬
történetnek", sem pedig végleges, valaha is lezárult történetnek. Vannak viszont
egyértelmű állomásai, amelyek általában a nagyobb egyháztörténeti, eszmetörté¬
neti fordulópontokhoz (reformáció, ellenreformáció, pietizmus, janzenizmus, fel¬
világosodás) köthetők. A korszakban lezajlott boszorkányüldözés kiterjedt és bo¬
nyolult jelenségköre ebből a szempontból már többféleképpen értékelhető, ugyan¬
akkor a demonológiai elképzelések folyton változó rendszerén keresztül korántsem
függetleníthető az egyhäzi äldäs-/ätokgyakorlat korabeli ätalakuläsätöl.
Ha közelebbről a tárgyunkkal kapcsolatos történeti forrásadatokat vesszük
górcső alá, akkor ennek a folyamatnak egy konkrét és kézzelfogható fejlődésrajzát
tudjuk elkészíteni. Már a , középkor" fogalmát egészen a 17. század elejéig kiter¬
jesztő Adolph Franz megállapította, hogy az egyházi benedikciós gyakorlat terén
a késő középkorban elkezdődtek bizonyos változások, amelyek a központi ellenőr¬
zés és szabályozás irányába mutattak." A 15. század közepétől elterjedő könyv¬
nyomtatás következtében egyre inkább általánossá váltak a nyomtatott szertartás¬
könyvek, amelyek — egyházmegyei szinten — biztosították a szertartások hivatalos
formájának rögzítését. A korábbi változatosság, a lokális (sőt egyéni) invención
alapuló benedikciós sokszínűség alapvető mediális formáját jelentő kéziratok (kó¬
dexek, kolligátumok, füzetek, levelek) egyre inkább a , felszín alá", az elfogadott
ból a , megtűrt" vagy esetenként a , tiltott" kategóriába süllyedtek. Ha a késő kö¬
zépkori nyomtatott szertartáskönyvek áldástípusaiból akarnánk következtetni a
középkor egészének ilyen jellegű gyakorlatára, vélhetően rossz nyomon járnánk
és eredendően téves következtetésre jutnánk. A 15. századi rituálék sokkal rit
* Franz 1909, II. 616-649.
5 Franz 1909, IL 642-649.
23