a körülmény, hogy két középkori premontrei breviáriumunkban fontos és korai
szentelményadatok jelennek meg, inkább a véletlennek, mint tudatos szerkeszté¬
si megfontolásoknak köszönhető. A 14. századi jászói és a 15. századi csőti brevi¬
árium egyaránt olyan kolligátumoknak tekinthetők, amelyek a zsolozsmán kívül
„rituälekba illő? szertartásokat is leírnak." Így szerepel bennük többek között a
keresztelés, az esketés és a temetés rítusa, valamint több benedikció is. Ezek közül
kiemelkedik az abrószentek napján történő vesszőáldás mindkét kódexben (eltérő
szöveggel) előforduló adata." Utóbbiról — a 16. századi előfordulásai kapcsán —
alább még bővebben szót ejtünk. A csőti premontrei breviárium legvégén egy es¬
kórosság (de caduco morbo) elleni benedikció található, amelyet a 15. század végén,
vagy a 16. század elején jegyeztek be a kötetbe."
Rövid áttekintésünk után térjünk vissza az imént felvetett kérdés megválaszo¬
lására. A középkori magyarországi liturgikus kódexek csak elszórtan és nyomok¬
ban mutatják azt a fajta változatosságot, amely a jóval nagyobb mennyiségű szer¬
tartáskönyv alapján Franz művében felrajzolódik az egyházi benedikciós gyakor¬
lat vonatkozásában. Az a tény, hogy a hazai források nem tükröznek egy
„äldäsarzenält”, m&g nem jelenti azt, hogy ez valóban nem állt nálunk is a hívek
rendelkezésére. Középkori liturgikus (és egyéb) forrásaink sokszor megsiratott
pusztulása egész egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy egy ilyen kérdésben minden
kétséget kizáróan negatív ítéletet alkossunk. Annyi állapítható meg tehát, hogy
a hazai kôzépkori benedikciéadatok mind Franz müvéhez, mind pedig a 16-18.
századi hazai szövegkorpuszhoz képest meglehetősen szegényes képet mutatnak.
Ugyanakkor bizonyos esetekben még ez a korlátozott forrásanyag is lehetővé teszi
az eredet és elterjedés kérdéseinek vizsgálatát. Ami a középkor végén megjelenő
nyomtatott liturgikus könyveinket illeti, az 1496-tól megjelenő nyomtatott szer¬
könyveink, amelyek elvileg a középkori gyakorlat átörökítőinek tekinthetők,
szinte semmivel sem hordoznak magukban változatosabb, kiterjedtebb benedik¬
ciókészletet, mint a későbbi rituálék.