Seite 16 [16]
kalmat ad a babonás vélekedésre és bálványimádásra"." A megengedett és nem
megengedett áldásgyakorlat közötti különbségtétel a keresztény hit mélyebb is¬
meretét igényelte, amelynek megszerzéséhez elsősorban a katekizmusok nyújthat
tak kellő alapot. Utóbbiak széles körű használata azonban már inkább egy követ
kező korszakra jellemző."
Az egyházi áldás és átok szöveges kifejeződései (benedictiolmaledictio) mintegy
szimbiózisban, , azonos tudati síkon" éltek egymás mellett a középkorban. Az
átokformulák sajátos változatát jelentik azok a clamor típusú szövegek, amelyek
használatát és kontextusát a 8. és 13. század közötti francia bencés források adatai
alapján Little mutatta be kiváló monográfiájában." A liturgikus átok itt a pozitív
és negatív célzatú votiv misék központi elemeként jelent meg. Gyakran a , ráböj¬
tölés", illetve a szentek és ereklyék megalázásának szokásával is összekapcsoló¬
dott. A kutatók feltételezik, hogy az egyházi átokgyakorlat mellett mindig léte¬
zett annak , népi" változata is, amelyre — nyugati vonatkozásban — főként a kora
újkor időszakából (leginkább a boszorkányperek jóvoltából) rendelkezünk ada¬
tokkal. Legújabban Pócs Éva figyelmeztetett arra tanulmányában, hogy bár a
nyugati egyházi gyakorlatból a clamor típusú átokmondás a késő középkortól
kezdve már nem adatolhat6,” a kelet-euröpai hiedelemrendszerek ilyen jellegü
legújabb kori jelenségeinek értelmezésekor ezekkel a középkori analógiákkal, va¬
lamint a középkor óta töretlen ortodox gyakorlat egyértelmű hatásával egyaránt
számolnunk kell."
A középkori egyházi benedikciós gyakorlat legfontosabb forrását a liturgikus
kódexek jelentik, amelyek fejlődéstörténete szorosan összekapcsolódik a szentel¬
mények egyes típusainak európai használatával és elterjedésével. A nagy liturgi¬
kusterületeket fémjelző sacramentariumok (Leonianum, Gelasianum, Gallicanum,
Gregorianum, Alkuinus-függelék) a mise és a szentségek szertartásrendje mellett
— változatos számban — benedikciókat is tartalmaztak." A nyugat-európai liturgia¬
történeti munkák a rituálé típusú szertartáskönyvek változatos elnevezésű előfu¬
"Scribner 1987, 34.
Harmening 1991, 40-59.
Little 1993. Számos középkori clamor-ordó szövegét közli: Marténe 1736-1738, II. 896—
903.
Annál inkább elterjedt viszont a hasonlóan negatív célzatú exorcizmus változatos
használata. Az emberek démoni megszállását gyógyító, legismertebb ördögűzés alább
még bővebben ismertetett változata mellett itt a kártékony állatok elleni 15—16. száza¬
di közösségi célzatú exorcizmusokra utalunk, amelyekről a közelmúltban monográfia is
született a lausanne-i egyházmegye vonatkozásában: Chöne 1995. Általában a tárgyak
exorcizálására a nyugati egyházban lásd Bartsch 1967.
7 Pécs 2002b.
" Franz 1909, 1. 1-2.
15