Oldal 13 [13]
OCR
természet kihívásairól." Isten szolgái mindent megáldottak és megtisztítottak a démoni hatalmaktól: a határt, a földeket, a vetéseket, a gyümölcsfákat és a kerteket, a szőlőket, a szántókat és legelőket, az udvarokat, a házakat, a szobákat, a nászágyat, konyhákat és tűzhelyeket, az ételeket, a bort, a kenyeret, a sót, a vizet, a gazdasági épületeket, a szerszámokat, a csónakokat, halastavakat, az állatokat és a takarmányukat, az embereket, a csatákba, utakra és zarándoklatra készülőket, illetve az onnan visszatérőket, a szülő nőket szülés közben és utána, a gyerekeket különféle életkorukban és így tovább. A papok gyógyították a legkülönfélébb betegségeket (a láztól az impotenciäig), imädkoztak vihar ellen és esGért, szertartással fékezték meg a pestist, a tűzvészt és az árvizet, vagy ami csak fenyegette az embereket." Noha ez az egyházi tevékenység ,,a királyoktól a koldusokig" a társadalom valamennyi rétegére, a falusi, városi és udvari közösségek mindennapi életére egyaránt kiterjedt, a fennmaradt szövegek alapján mégis egyfajta agrárkarakter volt jellemző a középkori benedikciók vonatkozásában." Ez az egyházi gyakorlat nem egy előre megfontolt rendszerben jött létre, hanem egy többékevésbé körvonalazható történeti fejlődés keretében, a vallásos szükségletek mentén alakult ki." A benedikciós tevékenység kezdetben a keresztény missziók keretében a megtérítés alapvető eszközének mutatkozott. Keith Thomas írta le a középkori egyházi mágiáról szóló klasszikus monográfiája bevezető fejezetében, " hogy minden vallás kezdetben arra törekszik, hogy a hívei számára közvetítést nyújtson a természetfeletti erő megszerzéséhez, amellyel befolyásolni lehet az e világi vagy a túlvilági környezetet. A korai kereszténység története sem kivétel e szabály alól. Az új vallásra való áttéréseket gyakran azzal segítették elő, hogy az áttérők azt hitték: nem csupán a másvilági üdvösség útját szerzik meg, hanem egy új és hatásosabb mágiáét is. Az ősegyház apostolai úgy vonzották követőiket, hogy csodákat hajtottak végre és természetfeletti gyógyításokat vittek véghez. A csodák végrehajtásának képessége nemsokára a szentség és az igazság (kizárólagos) birtoklásának megfellebbezhetetlen jele lett. A késő középkorban e tevékenység örökösei a szentek lettek, akik vagy még életükben, vagy haláluk után sírhelyük, ereklyéik vagy egyéb kultuszformáik révén teljesítették ebbéli feladataikat. A szenttisztelet közvetlen, a napi események befolyásolására használt, szerződésszerű megnyilvánulásai mellett (és azzal összefüggésben is) Thomas a hívek szükségleteinek mentén megszerveződő benedikciós gyakorlatot tartja a középkori egyházi mágia táptalajának. Emellett a szentségek, a mise, az istenítéletek és az imádságok kérdésével $ Kieckhefer 1989, 69-75; Thomas 1971, 25-50. Magyar vonatkozásban: Makkai 1983. " Franz 1909; Thomas 1971, 29. 5 Veit 1936, 164; Scribner 1987, 6. ! Franz 1909, 1. 39-40. 2° Thomas 1971, 25-50. 12
