OCR
404 e Az udvar vonzásában 3. A heterogén összetételű császárvárosi magyar főnemességgel szemben hagyományos vádként szokott a rendi társadalommal való szembefordulás vádja is megfogalmazódni. Ez a vád bizonyos személyekkel, mint Koller Ferenc személynökkel szemben már a kortárs országgyűlési pasguillusokban is megjelent, amelynek kritikátlan recepciója figyelhető meg számos korábbi történeti műben is. Ennek a toposznak a használata azonban komoly veszélyeket rejt magában, azt a koncepciót erősíti, mintha a rendi nemzet igazi tagja csupán az lehetne, aki a diétai ellenzék világnézetét vallotta. Ezzel szemben a kormányzathoz lojális, más politikai értékrend szerint gondolkodó oldal tagjai kizárólag a nemzet ügyének árulói lehettek. A diétákon érzékelhetővé váló táborokról és a nagy számú, váltakozó magatartást mutató követről az országgyűléstörténeti kutatásoknak köszönhetően ma már jóval árnyaltabb képpel rendelkezünk." A bécsi magyar tisztségviselők köréből számos személynek, mint Kollár Ádámnak vagy Izdenczy Józsefnek a példáját lehetne említeni, akik pályájuk során jól ismert módon a Habsburg-kormányzat feltétlen támogatóivá váltak. Az 1711-1765 közötti korszakban a Bécsben aktívan jelenlévő magyar főnemesi elit tagjainak politikai magatartása azonban jellemzően ennél jóval komplexebb képet mutat. Számos főnemes szerepvállalásában inkább egyfajta közvetítő funkció rajzolódik ki a Habsburgkormányzat és a magyar rendi társadalom között. Például kiterjedt udvari kapcsolati hálózata nélkül Pálffy Jánosnak esélye sem lett volna olyan pozícióba kerülni, hogy közreműködhessen a vesztes fél számára is kedvező szatmári béke megkötésében. Vagy az 1764-1765. évi diéta felsőtábláján a magas császárvárosi karriert befutó Batthyány Lajos és Károly képezték mások mellett az adóemelés ellenzékét, tehát nem a kormányzat, hanem a rendi ellenzék érdekeinek megfelelően szavaztak. Az udvar és a magyar rendi társadalom közötti közvetítő funkció legismertebb módon talán Pálffy Miklós kancellár munkásságában jelent meg, akinek a konfrontációt sem nélkülöző államférfiúi attitűdje miatt 1762-ben le is kellett mondania hivataláról. A bécsi kormányszervek magyar tisztségviselőinek a magyar rendi társadalom irányába, illetve a Habsburg-kormányzat felé tanúsított lojalitása, illetve annak változása további kutatás tárgyát kell, hogy képezze. A kötet nagyobb ívű elemzései során csupán értintőlegesen tárgyalt számos probléma tisztázása és több életút pontosabb rekonstruálása további kutatás feladata. A jelen monográfia tervezett folytatását pedig a magyar főnemesség 17111765 közötti bécsi integrációjának a ceremóniák, a hatalmi reprezentáció, illetve az udvari politika szimbolikus dimenziójában történő vizsgálata jelenti. § "A 18. század közepén az országgyűléseken a főnemesség fokozatosan elvesztette korábbi vezető szerepét, helyét egyre inkább a vármegyei követek kezdték átvenni, a folyamatot, illetve a főnemesség és a köznemesség eltávolodását a diétai ellenzék részéről a magyar politikai elit Bécsben aktívan jelenlévő tagjaival szemben egyre gyakrabban és egyre élesebben megfogalmazódó kritikák is tükrözik.