Seite 405 [405]
404 e Az udvar vonzásában
3. A heterogén összetételű császárvárosi magyar főnemességgel szemben
hagyományos vádként szokott a rendi társadalommal való szembefordulás
vádja is megfogalmazódni. Ez a vád bizonyos személyekkel, mint Koller Fe¬
renc személynökkel szemben már a kortárs országgyűlési pasguillusokban
is megjelent, amelynek kritikátlan recepciója figyelhető meg számos korábbi
történeti műben is. Ennek a toposznak a használata azonban komoly veszé¬
lyeket rejt magában, azt a koncepciót erősíti, mintha a rendi nemzet igazi tag¬
ja csupán az lehetne, aki a diétai ellenzék világnézetét vallotta. Ezzel szemben
a kormányzathoz lojális, más politikai értékrend szerint gondolkodó oldal
tagjai kizárólag a nemzet ügyének árulói lehettek. A diétákon érzékelhetővé
váló táborokról és a nagy számú, váltakozó magatartást mutató követről az
országgyűléstörténeti kutatásoknak köszönhetően ma már jóval árnyaltabb
képpel rendelkezünk." A bécsi magyar tisztségviselők köréből számos sze¬
mélynek, mint Kollár Ádámnak vagy Izdenczy Józsefnek a példáját lehetne
említeni, akik pályájuk során jól ismert módon a Habsburg-kormányzat fel¬
tétlen támogatóivá váltak. Az 1711-1765 közötti korszakban a Bécsben aktí¬
van jelenlévő magyar főnemesi elit tagjainak politikai magatartása azonban
jellemzően ennél jóval komplexebb képet mutat. Számos főnemes szerep¬
vállalásában inkább egyfajta közvetítő funkció rajzolódik ki a Habsburg¬
kormányzat és a magyar rendi társadalom között. Például kiterjedt udvari
kapcsolati hálózata nélkül Pálffy Jánosnak esélye sem lett volna olyan po¬
zícióba kerülni, hogy közreműködhessen a vesztes fél számára is kedvező
szatmári béke megkötésében. Vagy az 1764-1765. évi diéta felsőtábláján a
magas császárvárosi karriert befutó Batthyány Lajos és Károly képezték má¬
sok mellett az adóemelés ellenzékét, tehát nem a kormányzat, hanem a rendi
ellenzék érdekeinek megfelelően szavaztak. Az udvar és a magyar rendi tár¬
sadalom közötti közvetítő funkció legismertebb módon talán Pálffy Miklós
kancellár munkásságában jelent meg, akinek a konfrontációt sem nélkülöző
államférfiúi attitűdje miatt 1762-ben le is kellett mondania hivataláról.
A bécsi kormányszervek magyar tisztségviselőinek a magyar rendi társa¬
dalom irányába, illetve a Habsburg-kormányzat felé tanúsított lojalitása, il¬
letve annak változása további kutatás tárgyát kell, hogy képezze. A kötet na¬
gyobb ívű elemzései során csupán értintőlegesen tárgyalt számos probléma
tisztázása és több életút pontosabb rekonstruálása további kutatás feladata.
A jelen monográfia tervezett folytatását pedig a magyar főnemesség 1711¬
1765 közötti bécsi integrációjának a ceremóniák, a hatalmi reprezentáció, il¬
letve az udvari politika szimbolikus dimenziójában történő vizsgálata jelenti.
§ "A 18. század közepén az országgyűléseken a főnemesség fokozatosan elvesztette korábbi vezető sze¬
repét, helyét egyre inkább a vármegyei követek kezdték átvenni, a folyamatot, illetve a főnemesség és
a köznemesség eltávolodását a diétai ellenzék részéről a magyar politikai elit Bécsben aktívan jelen¬
lévő tagjaival szemben egyre gyakrabban és egyre élesebben megfogalmazódó kritikák is tükrözik.