Oldal 397 [397]
OCR
396 e Az udvar vonzásában Következtetések és tanulságok Az egyházi matrikulák alapján alapvető információkat kaphattunk egy-egy főúri família generációkon átívelő bécsi jelenlétéről és kapcsolati hálózatáról. Fontos hangsúlyozni, hogy az 1711-1765 közötti időszakot elemezve nem teljes adatsorokat, hanem mintaévek adatait vizsgáltuk, ezért a korszakra vonatkozóan csupán következtetéseket és bizonyos tanulságokat tudtunk, illetve tudunk megfogalmazni. A keresztelési, házasságkötési és halálozási adatok alapján is jól látszik, hogy a Habsburg-szolgálatban felemelkedett, kiváltképp nyugat-magyarországi birtokokkal és bécsi ingatlanokkal rendelkező főnemesi elit képviseltette magát legaktívabban a császárvárosban. A legtöbb alkalommal a Batthyány, Esterházy és Pálffy famíliák tagjaival találkozhattunk, közülük is a Pálffyak emelkedtek ki a leginkább. Az adatok viszont azt tükrözik, hogy nem csupán ez a domináns csoport volt jelen vagy akár tartózkodott életmódszerűen a császárvárosban, hanem más főúri családok tagjai is, köztük újonnan rangemelteket, illetve horvátokat és erdélyieket is azonosíthatunk. A kelet-magyarországi mágnás famíliák hiánya a legszembetűnőbb, akik részben a földrajzi távolság, részben a családi hagyományaik és bizonyos famíliák esetében protestáns felekezetük miatt jóval lazább bécsi kötődésekkel rendelkeztek. Foglalkozásbeli megoszlás alapján a Habsburg-udvartartás és a bécsi kormányszervek tisztségviselőit azonosíthatjuk a leggyakrabban, ők már számos esetben formális bécsi hivatalviselésük előtt is a császárvárosban tartózkodtak, mellettük pedig a katonák egyre erősödő városi jelenléte is jól érzékelhető. Egyik felsorolt csoport sem kizárólagos módon képviseltette magát Bécsben, további, akár nehezen azonosítható személyekkel (Lippay, Pejacsevich) is találkozhattunk, ami a Habsburgrezidenciaváros szívóerejét tükrözi. A Habsburg-magyar kapcsolat konszolidációja és Bécs jelentőségének a változása jól érzékelhető az egyházi anyakönyvek adatai alapján is. A város vonzerejének az erősödése leginkább a keresztelések és házasságkötések számának a növekedésén érhető tetten. A kutatás jelen állása és feltételezéseink szerint 1711 előtt viszonylag kevés főnemes született a császárvárosban, de ez a kör egyre jobban kezdett a 18. század folyamán kiszélesedni. A bécsi születés elsősorban a szülők császárvárosi jelenlétét tükrözi, de a bécsi származás és nevelkedés az adott gyermek udvari integrációját és karrierépítését is nagy mértékben segíteni tudta. A házasságkötések és keresztelések a tanúk és keresztszülők, illetve az esküvők esetében a szertartást vezető prelátus kiválasztása révén a magyar főnemesek bécsi kapcsolatrendszeréről is sokat elárulnak. A Bécsben aktívan jelenlévő magyar főnemesi elit sok szálon kötődött a cseh-osztrák arisztokrata famíliákhoz, de a legszorosabb kapcsolatot a vele hasonló szinten lévő magyar családokkal alakította ki. A magyar főneme
