rokonsägon keresztül beklyökat vesz magära.””” A hasonló vélekedések, az
elnémetesedés vádja és a kihasználtság toposza a kortárs magyar pamfle¬
tekben és pasguillusokban is rendszeresen visszatérő fordulatok, amelyeket
a történeti kutatás is sokáig szinte kritika nélkül receptált. Ezen probléma¬
körre itt csupán címszavas rövidséggel, az áldozat narratíva perspektívájá¬
ból szeretnék reagálni. Egyfelől láthattuk, hogy ugyan kisebb arányban, de
magyar főnemesi hölgyek is bekerültek feleségként cseh-osztrák familiäkba,
tehát a folyamat alapvetően nem egyoldalú módon működött. A házasság
pedig a kora újkori Európában az egyik legfontosabb integrációs intézmény¬
ként funkcionált, amely révén az adott közeg a külföldit vagy a rangon alulit
soraiba fogadta." Másfelől egy-egy magyar főúri família felemelkedésében,
illetve hatalmi pozíciójának megtartásában a külföldi (örökös tartományok¬
ból származó) feleségek számos esetben alapvető szerepet játszottak. Gon¬
doljunk csak Strattmann Eleonórára és fiaira, Batthyány Károlyra és Lajosra,
illetve Kollonich Eleonórával kötött házassága nélkül Zay László bizonyosan
nem tudott volna bécsi karriert befutni, de a külföldi feleségek (mások mel¬
lett) a Pálffyak udvari integrációját is alapvető módon segítették.
Visszatérve a bécsi menyegzőkhöz a tizenhét főnemesi esküvőből (leg¬
alább) tizenöt szertartást főpapi személy celebrált, ami nemcsak reprezentá¬
ciótörténeti szempontból bír relevanciával, hanem a családi kapcsolatok mű¬
ködése szempontjából is. A házasságkötések esetében jellemző gyakorlatnak
számított, hogy a família rokonságában vagy közeli ismerősi körében lévő
magas rangú (főként magyar) egyházi méltóság vezette az esküvők liturgikus
szertartását. Például Csáky Franciska 1723. évi esküvőjét a família patrónu¬
sa, Csáky bíboros celebrálta." Erdődy Terézia esküvőjét szintén nagybátyja,
Batthyány József kalocsai érsek tartotta, miként Erdődy Terézia szüleinek,
Erdődy Miklósnak és Batthyány Antóniának a menyegzőjét pedig a vőlegény
távolabbi rokona, Erdődy Gábor Antal egri püspök celebrálta. Ugyanez a lo¬
gika a külföldi házastárs oldaláról is érvényesülhetett, például Kálnoky La¬
jos és Eleonora von Blümegen esküvői szertartását gróf Mathias Franz von
Chorinsky (1720-1786), a brünni székeskáptalan dékánja, későbbi brünni
püspök, a menyasszony anyai ági rokona mutatta be. Andrássy Károly és Ná¬
dasdy Mária Anna házasságkötésén Patachich Ádám novi címzetes püspök
látta el a papi feladatokat, akinek pedig kancelláriai tanácsosként a hivatali
felettese a menyasszony édesapja volt. Az uralkodócsalád jelenlétében meg¬
295 „Der verführte Hungar hielt es für eine Ehre, mit einem von den großen deutschen Häusern, die
überhaupt bey Hofe in viel größerem Ansehn stehn und ungleich mehr Einfluß auf die Regierung
der ganzen Monarchie haben, als die hungarschen, verwandt zu seyn. Er holte sich seine Frau aus
Wien, und legte sich durch diese Verwandtschaft Fesseln an.” Riesbeck, 1784. 1. 326.
796 A házasság intézményének kora újkori magyarországi működéséhez lásd: Péter, 2008.
7 AdH Trauungsbücher Bd. ı. fol. 459. Csäky személyéhez bővebben lásd: Málnási, 1933.