A diagramon jól látszik, hogy nemcsak az évtizedek, hanem a keresztelé¬
si helyszínek megoszlása között is komoly különbségeket figyelhetünk meg.
A lehetséges hét anyakönyvvezetési joggal rendelkező belvárosi templom
közül a vizsgálatban szereplő keresztelések három helyszínre korlátozódtak,
amelyek közül a legdominánsabb szerepet a Stephansdom játszotta, ahol ti¬
zenöt keresztelőt regisztráltak, majd a Schottenstift (teljes nevén Unsere Liebe
Frau zu den Schotten) következett kilenc, végül a Hofburg plébániája egyet¬
len keresztelési szertartással. A Német Lovagrend temploma kis plébániának
számított (az ispotályokhoz hasonlóan különleges jogok miatt vezethetett
anyakönyvet), ahol kevés keresztelőre, házasságra vagy temetésre került sor,
vizsgálati korszakunkból egyetlen magyar főnemes hasonló egyházi szertar¬
tásának a helyszíneként sem szolgált. Hasonló helyzetet figyelhetünk meg az
ispotályok esetében is, amelyek rekrutációja alapvetően az alacsonyabb társa¬
dalmi rétegekre terjedt ki. A Szent Mihály-templom (avagy Michaelerskirche)
viszont más funkciót töltött be, nagy vonzáskörzetű plébániának számított,
fennhatósága alá nemcsak a templom környéki utcák tartoztak, hanem bi¬
zonyos elévarosok (Laimgrube, Magdalenagrund, Mariahilf, Windmihl)
is.5! A keresztelési anyakönyvekben számos főnemesi család (Dietrichstein,
Goéss, Kuefstein, Lamberg, Schaffgotsch, Sternberg, Wilczek) neve olvas¬
ható, vizsgált korszakunkban azonban a magyar arisztokrata famíliák nem
a plébánia vonzáskörzetében laktak. Egyetlen távolabbi magyar kötődésű fő¬