Lakáslehetőségek a császárvárosban s 369
grandiózus barokk nyári kastélyokhoz (Sommerpalais) mérhető épületekkel
nem rendelkezett a magyar elit." A magyar főurak a 18. század első két¬
harmadában reprezentatív rezidenciáikat a városfalon belül alakították ki, a
Bécshez közeli birtokokkal rendelkezők pedig a császárváros tágabb vonzás¬
körzetében (Pozsonytól sem távoleső helyszíneken) építtették meg nyári kas¬
télyaikat, mint Batthyány Károly Trautmannsdorfban, az Esterházyak Kis¬
martonban, Köpcsényben, majd Eszterházán, vagy a Pálffyak Marcheggen.
A későbbi évtizedekben viszont ezen a téren is változásokat lehet érzékelni:
például 1814-ben herceg Esterházy Miklós (1765-1833) gárdakapitány meg¬
vásárolta Kaunitz államkancellár unokájától, Aloys Wenzel (1774-1848) dip¬
lomatától a nagyapja által építtetett, Mariahilf elővárosában található repre¬
zentatív nyári palotát."
A magyar nemesség és főnemesség bécsi lakásviszonyainak a vizsgálata
további kutatások tárgyát kell, hogy képezze, jelen fejezet a kirajzolódó ten¬
denciák alapján a keretek felvázolásához kívánt hozzájárulni. További kuta¬
tást igényel a magyarok külvárosi birtokszerzésének a vizsgálata, illetve az
ingatlanok megszerzésének, fenntartásának és használatának a körülményei
egyes személyek és családok kontextusában rekonstruálhatók pontosabban.
40 Az Esterházyaknak már Pál nádor idejében volt egy-egy házuk Alsergrund és Neubau elővárosok¬
ban, de ezek alapvetően nem palotafunkcióval rendelkező épületek voltak, mégha a várostörténe¬
ti irodalom a Neubaugassén található épületet olykor annak is titulálja. Erről tanúskodik az utóbbi
ingatlan eladási ára is, ami 1754-ben 4500 forintot tett ki. Faber, 1992. 48-49.; Perger, 1994/a. 6.
241 Perger, 1994/a. 7.