Seite 341 [341]
OCR
340 s Az udvar vonzásában A pályázók között természetesen nemcsak tanácsosokat, hanem a hivatali ranglétra alacsonyabb grádusain állókat is azonosíthatunk. Sikeres pályázónak számított Izdenczy József, aki 1763-ban a Magyar Udvari Kancellária fogalmazójaként eredményesen kérvényezte maga és családja számára az apósa, Jaszvicz Ferenc kancelláriai regisztrátor halála után felszabadult (hohen Brücke melletti) lakást." A sikerben szociális szempontok is közrejátszottak, ugyanis Izdenczy vállalta, hogy gondoskodik anyósáról és Jaszvicz kiskorú árváiról, amit a lakás odaítélésénél kötelező feltételként is megfogalmaztak. 1750-ben Henter Ádámnak, az Erdélyi Udvari Kancellária regisztrátorának és taxátorának is sikerült (több eredménytelen pályázatot követően) Hofguartierhez jutnia.? Henter az akkortájt elhunyt kövesdi Boér Andrásnak, az erdélyi kancellária titkárának az egészen tágasnak számító — öt szobával, két kamrával és kétlovas istállóval rendelkező - lakását kérvényezte a maga számára. A szállásért folyó versenyben csupán két hivatali társa, Benök Mihály protokollista és tolmács, illetve Kracsovich László kancellista voltak a riválisai, akik közül Henter került ki győztesen, aki pályázatában hatodik éve végzett hű szolgálataira és erdélyi birtokaitól való távollétére hivatkozott, ami különösen nagy terhet jelentett a számára, ugyanis kizárólag alacsony fizetéséből kellett megélnie. A pályázók közül Benök rendelkezett Hofguartierrel, ami azonban igen szűkös volt, mindössze egy szobából, illetve kamrából és egy további, kisebb, kamraszerű helyiségből (Kammerl/) állt. Benök 1750 nyarán (esetleg kora őszén) bekövetkezett halála után a lakást Kracsovich László tudta eredménnyel megpályázni, ez azonban nem számított nagy győzelemnek, ugyanis a kis lakás megszerzésére rajta kívül senki sem nyújtott be kérvényt." A példák alapján jól látszik, hogy az Erdélyi Udvari Kancellária tisztségviselői is eredménnyel tudtak udvari szállásért folyamodni, bár ez olykor komoly kompromisszumokat is követelt a pályázóktól. A legalacsonyabb szinteken, illetve nem közvetlenül az udvar és a kormányzat alkalmazásában lévők esetében az is előfordult, hogy nem saját maguk pályáztak lakásra, hanem ezt helyettük munkaadójuk tette meg. Esterházy Mihály özvegye, Anna Margit, Vilma Amália császárné főudvarmesternője például 1727-ben és 1729-ben is szolgálói számára kérvényezett eredménnyel megüresedett udvari szállásokat (a lakások pedig korábban más főudvarmesternői szolgálók használatában voltak)." Végül fontos megemlíteni, hogy a kormányzattól külön juttatást kapó tisztségviselők egy része nem Hofguartierben, hanem szállástámogatásban (Quartiergeld) reszesült, amely gyakorlat Mária Terézia uralkodása alatt egy» OStA FHKA AHK HQuB Bd. 119. fol. 83r-83v. 2 OStA FHKA AHK HQuA Kt. 13. 1750. (további datálás nélkül) 3 OStA FHKA AHK HQuA Kt. 13. 1750. 09. 24. »+ ÖStA FHKA AHK HQuB Bd. 101. fol. 17v; Uo. Bd. 102. fol. 1v.
