Oldal 337 [337]
336 e Az udvar vonzásában
az 1755. év (Bethlen Gábor kinevezése) jelentett fordulópontot, amikortól
is a kancellária új épületre tett szert, ami a kancellár és családja számára is
otthont biztosított." Az erdélyi kancellárok közül viszont senki sem rendel¬
kezett saját palotával, sőt meglepő módon 1711-1754 között sem Bornemisza
János, sem utóda, Gyulafty László nevével nem találkozunk a Hofguartier¬
pályázók között, tehát Bécsben tartózkodásuk során hiába változott több al¬
kalommal mindkét kancellár lakcíme, úgy tűnik, hogy udvari szállást nem
igényeltek maguknak." Bornemisza esetében 1734 utáni lakhelye kapcsolati
tőkéjéről is sokat elárul, ugyanis nyolc éven keresztül az erdélyi ügyekben is
befolyással bíró Bartenstein alkancellár Landstraf$én található házában bé¬
relt maga és családja számára lakást."
A magyar, erdélyi és horvát pályázók többsége igen vegyes összetételű
kört alkotott, akik a társadalmi és hivatali hierarchia széles spektrumát le¬
fedték a kormányzati tanácsosoktól egészen a lakájokig és a kancellistákig.
A Magyar és az Erdélyi Udvari Kancellária állományának a növekedésével,
illetve más kormányszerveknél is a magyar tisztségviselők integrációjának
erősödésével párhuzamosan a Hofguartier-kérvényezők között (kiváltképp
az 1740-es évektől) egyre több magyar személyt azonosíthatunk. A pályá¬
zatok pozitív elbírálása nem függött a hivatali vagy udvari rangtól, tehát
a kormányzati tanácsosok sem tudtak maguk számára egyszerűbben udva¬
ri szállást szerezni, mint a társadalmi hierarchia alacsonyabb fokán állók,
ugyanis ezen pályázóknak a maguk számára megfelelőnek tartott lakásokért
a rendszer logikája alapján a velük hasonló jogosultsági szinten állókkal kel¬
lett megmérkőzniük. Festetics Pál kamarai tanácsos ezen a téren is sikeres¬
nek bizonyult, aki ugyan 5000 forintos éves fizetéssel rendelkezett, ennek
ellenére 1764-ben eredményesen pályázott a báró Joseph von Mannagetta
(1699-1764) alsó-ausztriai tanácsos halála után üresen maradt lakásra," bár
később áldozatot is kellett hoznia, ugyanis 1768-ban hozzá költöztették be
kamarai tanácsostársát, Majláth Józsefet." Szintén sikeres pályázónak szá¬
mított Patachich Sándor, aki 1742-ben a Magyar Udvari Kancellária tanácso¬
saként, tíz éve végzett szolgálataira hivatkozva pályázott a Johann Andreas
von Offner kamarai tanácsos halála után felszabadult udvari szállásra, ami a
Takáts, 1906. 807.
6° Takáts Sándor kutatásai alapján az erdélyi kancellárok számára az erdélyi Gubernium évente lakha¬
tási támogatást küldött, amely 1747-ben 200 forintot tett ki. Takáts, 1906. 806.
70 Staats- und Standes-Calender, 1734. 136.; Staats- und Standes-Calender, 1741. 166. 1736-ban Borne¬
misza Bartensteinen keresztiil akarta fiat, Ignacot a kancellári székbe juttatni, legalábbis leveleit
hozzá intézte. De a terv sikertelen maradt. Trócsányi, 1988/a. 403.
7 ÔStA FHKA AHK HQuB Bd. 119. fol. 151v-152r.
7 OStA FHKA NHK Kaale Ö 1768. jan. 13. (Fasc. 3.) Együttlakásukat a Staatskalender is megerősíti:
Staats- und Standes-Calender, 1769. 38-39.; Uo., 1770. 39-40.