Oldal 316 [316]
A legfelső politikai fórum, a Konferencia e 315
ciatárgyaláson is foglalkoztak, amelyet a legfontosabb tanácsadói kör: Ulfeld
főudvarmester, Colloredo birodalmi alkancellár, Khevenhüller főkamarás,
Batthyány főudvarmester, Kaunitz államkancellár, Neipperg tábornagy,
Haugwitz Directorium-elnök, Rudolf von Chotek kamaraelnök és bátyja,
Johann Karl von Chotek (1704-1787) cseh-osztrák kancellár, Pálffy magyar
kancellár, valamint gróf Heinrich Kajetan von Blümegen (1715-1788) egy
évvel később az Államtanács egyik első tanácsosa, illetve Heinrich Gabriel
von Collenbach (1706-1790) államkancelláriai referens jelenlétében vitattak
meg." A Habsburg-államgépezet számos területén igyekeztek megszorító
intézkedéseket érvényesíteni a Magyar Királysággal kapcsolatban, a só árá¬
nak növelése és a kamarai birtokok áruba bocsátása merült fel lehetőségként,
amikről fontosnak tartották, hogy Grassalkovich Antal kamaraelnökkel to¬
vábbi egyeztetéseket folytassanak."" Hasonló intézkedések hatására a ma¬
gyar kamarai bevételek az 1760-as években jelentős növekedést mutatnak (az
évtized eleji 2,6 millió forint körüli összeg az évtized végére elérte a 3,6 millió
forintot)."? Peter Dickson adatai és Szántay Antal elemzése alapján érdemes
hangsúlyozni, hogy a Magyar Királyság hozzájárulása a Habsburg Monar¬
chia fenntartásához ebben az időszakban volt a 18. század folyamán a legma¬
gasabb, 1763-ban a teljes bevételek (bruttó) 31,5596-át tette ki."
A rendelkezésre álló források alapján úgy tűnik, hogy vizsgált korszakunk
utolsó rendi országgyűlésének, az 1764-1765. évi diétának a megvitatására
már nem a Miniszteriális Konferencián került sor. Erre - az ällamkancel¬
lár céljainak megfelelően - sokkal alkalmasabb volt az új tanácsadótestület,
az Államtanács, ami a Magyar Királyság ügyeivel de jure nem foglalkozott,
a gyakorlat azonban - mint Ember Győző kutatásaiból tudjuk — egészen más
képet mutatott." Kaunitz 1761-ben ezen a fórumon vitatta meg az elhíre¬
sült 12 pontját, amelyben áttekintést adott a magyar ügyekben folytatandó
helyes politikáról." Az 1751. évi diéta negatív tapasztalatai alapján levont
konzekvenciák gyűjteményéről van szó, ami az összbirodalmi érdekeknek
megfelelően a magyar rendekkel szemben szigorúbb kormányzati politikát
javasolt, ennek megfelelően kerülendőnek tartotta az országgyűlések össze¬
hívását, a tisztségviselői karon belül nagyobb hivatali fegyelmet és lojalitást
követelt meg, illetve más tanácsai mellett az Erdélyi Fejedelemség és az új
szerzeményi területek különállásának fenntartását is célszerűnek tartotta.
Az Államtanács, amely nem rendelkezett állandó magyar tanácsossal, sok¬
70 OStA HHStA Stk Vorträge Kt. 86. I-II. fol. 134-143.
™ OStA HHStA Stk Vorträge Kt. 86. I-II. fol. 138v; 173v.
"2 Nagy, 1971. 161.
73 Dickson, 1987. II. 123-124.; Szántay, 2016. 124. A Habsburg Monarchia pénzügyeinek több évszáza¬
dot áttekintő elemzéséhez lásd: Winkelbauer, 2007.
74 Ember, 1935.
75 Ember, 1935. 586—588.; H. Balázs, 1987. 68-70.; Szabo, 1994. 303-345.