Oldal 312 [312]
OCR
A legfelső politikai fórum, a Konferencia e 311 kamarai ügyekkel magyarok foglalkoznának." A marhakereskedelemmel kapcsolatos terhek növekedését pedig a nádor is aggasztónak találta, jelezte, hogy egyre kevesebb haszon marad a marhahajtóknál. A konferenciaülés alapján úgy tűnik, hogy a magyar főúri elit egyfajta közvetítő funkciót látott el a Habsburg-kormányzat és a magyar rendek között. Ezen szűk, a konferenciaülésekre is meghívott tanácsadói kör az udvarral és a magyar rendi társadalommal is kapcsolatban állt, így tudott több-kevesebb sikerrel közvetíteni közöttük, ami a diéta sikeréhez is nagyban hozzájárult."? Az 1741. évi országgyűlés fontos mérföldkövet jelentett a Habsburg Monarchia, illetve a dinasztia és a magyar rendek közötti kapcsolat történetében, ami kölcsönös kompromisszumok elfogadása nélkül nem tudott volna megvalósulni. Már az 1742. év elején megkezdődött a nemesi felkelőcsapatok hadba állítása, amelyért háláját a kiszolgáltatott helyzetben lévő Mária Terézia külön érzelmes levélben fejezte ki Pálffy János nádornak." A nádori csapatok morvaországi bevetését Bartenstein a királynőnek február 16-án írt levelében külön sürgette, amire hamarosan sor is került, tavaszra II. Frigyes hadtesteit sikerült a morva területekről kiszorítani, a Habsburg- és a Hohenzollern-udvar 1742. július 28-án békét kötött." Két évvel később, 1744-ben a háborús erőviszonyok változásával, a porosz király újabb hadba lépésével a bécsi udvar újból szorult helyzetbe került, amiért Mária Terézia újból a magyar rendekhez fordult a második nemesi felkelés megajánlására. Diéta összehívására nem volt idő, ezért a királynő a főúri elit segítségét kérte, amelynek tagjaival már 1743-tól újra megindultak a tárgyalások, akik közül Batthyány Lajos és immáron öccse, Károly is a konferenciaülések egyre rendszeresebb résztvevőivé váltak. A magyar tanácsadók részvételével folytatott tárgyalások nemcsak hadi, hanem gazdasági, kereskedelmi és vallásügyi kérdésekre is kitértek. A háborús kihívásokkal párhuzamosan a bécsi kormányzati elit a magyar belügyeket is igyekezett figyelemmel kísérni, a valláspolitikai kérdések ekkor különösen felkeltették az udvar érdeklődését. 1742. május 15-én Starhemberg elnöklete alatt, Kinsky és Ulfeld kancellárok, illetve Bartenstein referens jelenlétében tartottak konferenciaülést, amelyre valószínűleg a megvitatandó kérdések kényes természete miatt rendhagyó módon nem hívtak meg magyar tanácsadót, de a Magyar Udvari Kancellária véleményét előzetesen 6» Lathattuk, hogy a következő években az Udvari Kamaránál is megerősödött a magyar tisztségviselők jelenléte. 6 A kompromisszumok elfogadását 1741-ben is rendkívül komoly viták övezték: Horváth, 1873. 232237. Pálffy János nádor különösen fontos szerepet játszott a kompromisszumos álláspont képviseletében. 63 OStA HHStA Ungarische Akten Kt. 427. Nr. 66. 64 OStA HHStA StK Vortrage Kt. 52. 1742. I-VI. fol. 56-57.
