Oldal 282 [282]
A legfelső politikai fórum, a Konferencia e 281
karriert, de tudni lehet róla, hogy bizonyos politikai és személyi kérdések
iránt is mutatott érdeklődést, befolyását azonban közvetlenül az uralkodónál
tudta gyakorolni, személyesen a Konferencia egyetlen ülésén sem vett részt.
Az udvaron és a Konferencián belüli pártoskodások Mária Terézia szá¬
mára sem voltak ismeretlenek, amelyeket viszont a hatékony kormányzás
érdekében igyekezett minél jobban visszaszorítani. Mint az uralkodónő az
1750/1751. évi politikai testamentumában írja: , A hibák, amelyeket a minisz¬
tériumban édesapám uram életében elkövettek, ugyan számomra sem voltak
ismeretlenek, bár nagy gondot fordítottam arra, hogy egyesek gondolkodás¬
módját minden részletében kiismerjem, én mégsem bíztam abban, hogy az
efféle fontos ügyekben, különösképpen kezdetben a hiányos tapasztalatom¬
mal a véleményeket folyamatosan ellensúlyozzam, sokkal inkább arra töre¬
kedtem, hogy a pártokat megszakítsam és a véleményeket lehetőség szerint
összefogjam.""! Ezt a célkitűzést Mária Teréziának sikerült is bizonyos mér¬
tékben teljesítenie, udvarát még az ellenséges országok sokszor igencsak kri¬
tikus követei sem a megosztott főúri frakciók összességeként jellemezték."
Ettől függetlenül persze időről időre lehet a bécsi elit körében az udvari társa¬
dalmakra jellemző különböző érdekcsoportokat, szövetségeket vagy szemé¬
lyi és szakmai ellentéteket azonosítani.
A következő két alfejezet célja egyfelől azon magyar (natio Hungaricához
tartozó) tanácsadói kör meghatározása, amelynek tagjai 1711-1753/1765 kö¬
zött a Konferencia ülésein alkalmi vagy rendszeres módon részt tudtak ven¬
ni, másfelől pedig általános áttekintést nyújtani a Konferencia által tárgyalt,
a Magyar Királysághoz kapcsolódó ügyekről. A vizsgálat elsődleges forrás¬
bázisát az Államkancellária felterjesztések-sorozatának kapcsolódó iratai
képezik." A következőkben az Erdélyi Fejedelemség ügyeinek a Miniszteri¬
ális Konferencián való tárgyalására, illetve a fejedelemség egy-egy tagjának a
konferenciaüléseken való megjelenésére nem térünk ki, ugyanis ezt a problé¬
makört Trócsányi Zsolt tanulmányaiban már részletesen feldolgozta."
51, Die Fehler, so das Ministerium zu Lebzeiten meines Herrn Vatters begangen, fangeten mir zwar
an, nicht unbekannt zu werden, allein ohnerachtet mir alle Mühe gegeben, die Gedenkensart eines
jeden in particulari zu ergriinden, so habe mir jedoch nicht getrauet, in derllei wichtigen Geschaf¬
ten besonders bei der anfanglich mir gebrechenden Experienz derselben Meinungen unmittelbar
entgegenzuhandeln, vielmehr habe mich bemühet, die factiones zu unterbrechen und die Meinun¬
gen möglichster Maßen zu combinieren.” Maria Theresia, 1968. 70.
572 Például az 1740-es évek végi porosz követjelentéseket lásd: Podewils, 1850.
53 Érdemes említést tenni róla, hogy a sorozat nem 1742-vel kezdődik, az Államkancellária tehát nem
képzési, hanem őrzési helye volt a Konferencia iratanyaganak. Fazekas, 2015. 166-169. OStA HHStA
StK Vorträge Kt. 16-96.
54 Tröcsänyi, 1985; Tröcsänyi, 1986; Tröcsänyi, 1988/a. 29-143.; Tröcsänyi, 1988/b.