Page 200 [200]
A Bécsi Kormányszervek s 199
főre növekedett, a tanácsosok száma pedig elérte a hat-hét főt."" A hivatal
személyi állományának bővülése tovább folytatódott az 1765-1775 közötti
időszakban is, amikor a kormányszerv élére sem kancellárt, sem alkancellárt
nem neveztek ki, hanem az intézmény ellenőrzését a Cseh-Osztrák Udva¬
ri Kancellária, illetve a Legfelső Törvényszék (Oberste Justizstelle) látta el.""
1776-ban például a hivatalban alkalmazott tíz ágenssel együtt a tisztségvise¬
lők száma elérte a negyven főt."" Az Erdélyi Udvari Kancellária felzárkózása
a többi bécsi kormányszerv közé a 18. század során hosszabb folyamatot je¬
lentett, ami nyomon követhető a kancelláriai tisztségviselők megbecsültségén
és bérezésén is. A hivatalt 1742-ig alkancellár vezette, akinek a bére jelentő¬
sen elmaradt más kormányszervek vezetőitől, például 1714-ben Bornemisza
(pontosabban ekkor még csak Kászoni) János 3000 forintos éves fizetésben
részesült, miként közel három évtizeddel később, 1742-ben ugyanezt a java¬
dalmazást örökölte meg elődjétől (egyelőre alkancellárként) Gyulaffy Lász¬
16 is.'°® Összehasonlitäskent erdemes megemliteni, hogy 1727-ben a Magyar
Udvari Kancellárián Acsády Ádám kancellárként 12 000, Batthyány Lajos al¬
kancellárként 8000, a tanácsosok pedig 5000-6000 forintos éves bérezésben
részesültek, amely jól tükrözi a két hivatal súlya és megbecsültsége közötti
különbségeket is."" A helyzet a 18. század folyamán fokozatosan javult, 1780
körül az osztrák örökös tartományokból származó báró Simon Ihaddáus
von Reischach (1728-1803) kancellárként 14 000, a kancelláriai tanácsosok
pedig mindannyian 4000 forint éves fizetést kaptak." A bérek a Magyar Ud¬
vari Kancellária tisztségviselői számára ekkor is kedvezőbbek voltak Ester¬
házy Ferenc kancellárként 20 000, Pálffy Károly alkancellárként 8000, vagy
a tanácsosok 4000-5000 forintos javadalmazásban részesültek, de a különb¬
ségek közötti arányok látványosan csökkentek, kiegyenlítődésre pedig a két
kancellária egyesítésekor került sor."
Az Erdélyi Udvari Kancellária vizsgálati korszakunkra vonatkozó teljes
személyi állományának az áttekintésére jelen kötet keretei között nincs lehe¬
tőség, ez további alapkutatásokat igényelne, fontosnak tartom azonban, hogy
55 Staats- und Standes-Calender, 1746. 156-157.; Staats- und Standes-Calender, 1762. 196-199.
56 A Magyar Udvari Kancelláriához képest jóval szűkebb önállóságot élvező Erdélyi Udvari Kancel¬
lária számára ez az időszak ugyan a korábbi gyakorlathoz képest rendhagyónak számított, de fon¬
tos hangsúlyozni azt is, hogy az Erdélyi Udvari Kancellária felügyeletében és az erdélyi kormányzat
irányításában 1745-ig az Újszerzeményi Bizottság (Neoacquistica Commissio), majd a Bánáti, Erdé¬
lyi És Illír ügyek Udvari Bizottsága (Hofkommission in Banaticis, Transylvanicis et Illyricis), illetve
a Miniszteriális Konferencia is fontos szerepet játszott. Fazekas, 2019/b. 505.
57 Staats- und Standes-Calender, 1776. 176-178.
55 MNL OLB 21714. Nr. 15.; OStA FHKA AHK HFO Prot. 1742. Exp. (Bd. 1190. fol. 273r).
59 OStA HHStA HS B Bd. 794. fol. 23r
wo OStA HHStA AKA Kt. 16. Nr. 44.
1 OStA HHStA HS B Bd. 794. fol. 93v-95r.