Seite 199 [199]
OCR
198 s Az udvar vonzásában mint tizenkét éven keresztül, 1754-ben bekövetkezett haláláig vezette." Az új udvari kancellár gróf Bethlen Gábor (1712-1768) kancelláriai tanácsos lett, aki szintén hosszabb ideig, egy évtizeden keresztül állt a kormányszerv élén. Bethlen irányításával az Erdélyi Udvari Kancellária tekintélyének és bécsi reprezentációjának az erősítése tovább folytatódott, amely folyamatban fontos állomásnak tekinthető az intézmény számára történő palotavásárlás. Az Erdélyi Udvari Kancellária ugyanis nem rendelkezett megfelelő hivatali épülettel, székhelye 1755-ig a Krügerstraßen talälhatö Zum goldenen Löwen fogadó volt, ami sem az intézmény presztízse, sem a hatékony és biztonságos ügyintézés szempontjából nem volt előnyös."" Bethlen már kancellári kinevezésének az évében igyekezett ezen változtatni, a Guberniummal 1755 szeptemberében sikerült 50 000 forint értékű felajánlást palotavásárlás céljára jóváhagyatnia."! A kancellár választása pedig az egykori császári főudvarmester, gróf Sigmund Rudolph von Sinzendorf (1670-1747) (fiú utód nélküli) halála után üresen maradt schenkenstraßei (ma: Bankgasse) palotäjära esett, ami 1724 előtt egy évszázadon át a Hoyos família tulajdonában állt."? A Sinzendorf családtól Bethlen 60 000 forintért vásárolta meg a palotát, további 5000 forintért pedig a bútorzatot. A vásárlás természetesen Mária Terézia tudta és jóváhagyása nélkül nem valósulhatott volna meg, aki a palota átalakításra még 1755 decemberében 8000 forintot hagyott jóvá, de a munkálatok félévvel később további 14 000 forintot igényeltek, amelyek kiegyenlítésével a Gubernium nehezen boldogult." A Sinzendorf-palota a vásárláskor egyébként jó állapotban volt, az átalakítást egyfelől a hivatal működési feltételeinek a biztosítása, másfelől pedig a reprezentációs kiadások indokolták. A nagyszabású befektetés megtérülésére azonban viszonylag kevés idő maradt, II. József ugyanis 1783-ban, a Magyar és az Erdélyi Udvari Kancellária egyesítését követően rendelkezett a palota eladásáról. A kancellária funkciójának és a bécsi kormányszervek közötti súlyának a változását a hivatal személyi állományának a változása is tükrözi. Vizsgálati korszakunk első felében, 1723-ban az Erdélyi Udvari Kancellária mindösszesen csupán tíz tisztségviselőből állt, köztük az alkancelláron kívül négy tanacsost, harom kancellistat, egy irodaszolgat és agenst talalunk.'** A kormányszerv létszáma 1746-ra már tizenöt főre, 1763-ra pedig harmincegy 49 1754. 09. 28-án hunyt el ötvenöt évesen Gyulaffy. WD 1754. 10. 02. 5° Takats, 1906. 806. 51 Takats, 1906. 807. 2 Harrer-Lucienfeld, 1957. Bd. VII. 191-192. Az utca és a kôrnyék transzformacidjahoz lasd: Perger, 1994/b. 38 Takats, 1906. 808. Az Erdélyi Udvari Kancellaria épületének belső kialakításához, különös tekintettel magyar történeti tárgyú pannósorozatához lásd: Serfőző, 2021. 54 Staats- und Standes-Calender, 1723. 137.
