Seite 199 [199]
198 s Az udvar vonzásában
mint tizenkét éven keresztül, 1754-ben bekövetkezett haláláig vezette." Az
új udvari kancellár gróf Bethlen Gábor (1712-1768) kancelláriai tanácsos lett,
aki szintén hosszabb ideig, egy évtizeden keresztül állt a kormányszerv élén.
Bethlen irányításával az Erdélyi Udvari Kancellária tekintélyének és bé¬
csi reprezentációjának az erősítése tovább folytatódott, amely folyamatban
fontos állomásnak tekinthető az intézmény számára történő palotavásárlás.
Az Erdélyi Udvari Kancellária ugyanis nem rendelkezett megfelelő hivatali
épülettel, székhelye 1755-ig a Krügerstraßen talälhatö Zum goldenen Löwen
fogadó volt, ami sem az intézmény presztízse, sem a hatékony és biztonsá¬
gos ügyintézés szempontjából nem volt előnyös."" Bethlen már kancellári
kinevezésének az évében igyekezett ezen változtatni, a Guberniummal 1755
szeptemberében sikerült 50 000 forint értékű felajánlást palotavásárlás céljá¬
ra jóváhagyatnia."! A kancellár választása pedig az egykori császári főudvar¬
mester, gróf Sigmund Rudolph von Sinzendorf (1670-1747) (fiú utód nélküli)
halála után üresen maradt schenkenstraßei (ma: Bankgasse) palotäjära esett,
ami 1724 előtt egy évszázadon át a Hoyos família tulajdonában állt."? A Sin¬
zendorf családtól Bethlen 60 000 forintért vásárolta meg a palotát, további
5000 forintért pedig a bútorzatot. A vásárlás természetesen Mária Terézia
tudta és jóváhagyása nélkül nem valósulhatott volna meg, aki a palota átala¬
kításra még 1755 decemberében 8000 forintot hagyott jóvá, de a munkálatok
félévvel később további 14 000 forintot igényeltek, amelyek kiegyenlítésével
a Gubernium nehezen boldogult." A Sinzendorf-palota a vásárláskor egyéb¬
ként jó állapotban volt, az átalakítást egyfelől a hivatal működési feltételeinek
a biztosítása, másfelől pedig a reprezentációs kiadások indokolták. A nagy¬
szabású befektetés megtérülésére azonban viszonylag kevés idő maradt,
II. József ugyanis 1783-ban, a Magyar és az Erdélyi Udvari Kancellária egye¬
sítését követően rendelkezett a palota eladásáról.
A kancellária funkciójának és a bécsi kormányszervek közötti súlyának
a változását a hivatal személyi állományának a változása is tükrözi. Vizsgá¬
lati korszakunk első felében, 1723-ban az Erdélyi Udvari Kancellária mind¬
összesen csupán tíz tisztségviselőből állt, köztük az alkancelláron kívül négy
tanacsost, harom kancellistat, egy irodaszolgat és agenst talalunk.'** A kor¬
mányszerv létszáma 1746-ra már tizenöt főre, 1763-ra pedig harmincegy
49 1754. 09. 28-án hunyt el ötvenöt évesen Gyulaffy. WD 1754. 10. 02.
5° Takats, 1906. 806.
51 Takats, 1906. 807.
2 Harrer-Lucienfeld, 1957. Bd. VII. 191-192. Az utca és a kôrnyék transzformacidjahoz lasd: Perger,
1994/b.
38 Takats, 1906. 808. Az Erdélyi Udvari Kancellaria épületének belső kialakításához, különös tekintet¬
tel magyar történeti tárgyú pannósorozatához lásd: Serfőző, 2021.
54 Staats- und Standes-Calender, 1723. 137.