Oldal 191 [191]
OCR
190 e Az udvar vonzásában csak elő nem léptették, vagy a halál el nem szólította. Atipikusnak tekinthető ebből a szempontból Festetics Pál pályája, aki csupán négy éven keresztül szolgált tanácsosként, majd hasonló pozícióban az Udvari Kamarához került. A 18. század második felében a gazdasági és kamarai ügyek számának gyarapodásával az Udvari Kamara és a Magyar Udvari Kancellária közötti hivatali ügyek és egyeztetések megsokasodtak, aminek hatására a két kormányszerv közötti személyi átjárás is erősödött, de erről később még részletesebben lesz szó. A kancelláriáról kevés feljebbjutási lehetőség kínálkozott a tanácsosok számára, a főnemesek számára a hivatalon belüli alkancellári, kancellári pozíció megszerzése jelentett kecsegtető pozíciót, de ez csak kevesek számára volt ténylegesen elérhető. A köznemeseknek a kormányszerven belüli további emelkedés nem jelentett reális karriercélt, csupán abban az esetben tudták köznemesi származásúak az alkancellári tisztséget elérni, ha a főpapok vagy a főurak sorába emelkedtek; így lett alkancellár Bajzáth József vagy a hivatalba való 1762. évi visszatérésekor Fekete György. A legtehetségesebb és legambiciózusabb tanácsosok (Fekete György, Hunyadi László, Koller Ferenc, Szvetics Jakab, Végh Péter) számára a személynöki kinevezés jelentett jó kitörési pontot, de Száraz György pályája a fordított karrierútra is példával szolgál."" Az egyházi tanácsosok mindegyike megyés püspök lett: Bajzáth József veszprémi, Erdődy László Ádám nyitrai, Klimo György pécsi vagy Patachich Ádám nagyváradi püspöki kinevezést kapott. Sokan viszont a kancelláriáról idősebb életkoruk és a szűk továbblépési lehetőségek miatt nem tudtak (és talán nem is akartak) feljebb kerülni. Például főnemesi születésük ellenére Pálffy Lipót és Kollonich László további hivatal nélkül mondtak le tanácsosi tisztségükről, úgyhogy Pálffy tizenöt, Kollonich pedig tizenkilenc éven keresztül teljesített a kormányszervnél szolgálatot." A hivatalból feljebb lépni nem tudó köznemesek viszont jellemzően halálukig szolgáltak, például Nedeczky Károly tanácsosi működésének huszadik évében, vagy Koncsek Bernát kancelláriai szolgálatának 26. évében hunyt el. Sokan feltételezhetően nem is érezhettek magukban a továbblépésre kellő motivációt, ugyanis kancelláriai tanácsosként komoly befolyással és magas (jellemzően évi 4000-5000 forintot kitevő) bérezéssel járó bécsi pozíció birtokosai voltak, ami számos tehetséges hivatalnok számára elérhetetlen karriercélnak bizonyult. uo Fallenbiichl, 1988. 108.; Fazekas, 2014/a. 1146-1147. m Pálffy tanácsosi szolgálatai elismeréseként királyi főajtónállómesteri méltóságra emelkedett a kancelláriáról való távozásakor. Fallenbüchl, 1988. 135.
