Page 180 [180]
OCR
A Bécsi Kormányszervek s 179 tartson”.°° 1690-től a kancellári pozíció hivatalon belüli súlya némiképp csökkent, az intézmény kollegiális tanácsadószervvé vált, az ügyeket a kancellár és a tanácsosok hivatali üléseken vitatták meg. A tanácsosok száma kezdetben négy fő volt, ami 1734-ben, Batthyány Lajos kancellári kinevezését követően hat főre emelkedett, a tanácsosok testülete az 1740-es években hét fő körül mozgott, az 1750-es években (a kormányzati megszorítások jegyében) újra hat főre csökkent, majd az 1762. évi átszervezést követően a tanácsosok (kancelláron és alkancelláron kívüli) létszáma nyolc főre emelkedett. "7 17111765 között a kancellárián összesen harminckilenc fő teljesített tanácsosként szolgálatot, akövetkezőkben elsősorban azon huszonnégy személy pályájáról lesz szó, akik vagy született főrendek voltak, vagy szolgálataik elismeréseként főnemesi rangemelésben részesültek. A tanácsosok heterogén összetételű kört alkottak mind származásuk, mind műveltségük és hivatali tapasztalatuk tekintetében, ami tudatos kormányzati szándék eredménye volt, ugyanis a különböző típusú ügyek intézése szempontjából számos előnnyel kecsegtetett a különböző rangú és eltérő jártassággal bíró tanácsosi apparátus fenntartása. A bécsi kormányszervek a Habsburg Monarchia főnemesi famíliái számára kiváló lehetőségeket biztosítottak arra, hogy családtagjaik fiatalon hivatali gyakorlatra tegyenek szert, később pedig magasabb kormányzati vagy udvari pályán kamatoztassák tudásukat. A főnemesek nagy számban és meghatározó módon képviseltették magukat a bécsi kormányszervek vezető pozícióiban, amely gyakorlat már bizonyos kortársakban is ellenérzéseket váltott ki. A hallei reformeszméken nevelkedett utazó, publicista Johann Michael von Loén (1694-1776) mar 1717-ben a porosz rendszert mintául állítva kritizálta útleírásában a hivatalok kiosztásának bécsi gyakorlatát (amit talán érdemes hosszabban is idézni): , A császári udvar hihetetlen összegeket takaríthatna meg, ha az állami és a polgári hivatalok kiosztásánál a személyes szolgálatokra tulajdonképpen nagyobb figyelmet fordítana, mint az előkelő házakra [családokra] és a rendi személyekre. A hercegek, grófok és bárók végtére is őfelsége dicsősége és tündöklése miatt szeretnének udvari hivatalokat betölteni: ehhez kiváltképp jó alkat, jó gyomor és egy jó erszény szükségeltetik. Az ügyek intézéséhez azonban rátermett férfi kell, aki legyen akár magas akár alacsony születésű, az egyenetlenség jobban kiegyenlíthető, mint más CJH, 1657-1740. 341. §7 OStA HHStA HS B 794. 28r-55v. A főnemesek közé jelen vizsgálat során nemcsak azokat soroltuk be, akik bárói vagy grófi címmel rendelkeztek, hanem azokat is, akik tisztségük révén az országgyűlés felsőtábláján foglalhattak helyet. A kancellária vezető tisztségviselőinek a listáját lásd a függelék 2. tételében.
