Oldal 176 [176]
OCR
A Bécsi Kormányszervek « 175 nok méltatta Batthyányt becsületes hivatali munkájáért: , mivel gazdagabb volt minden magyar grófnál, ezért nem is merték volna őt ajándékkal megkörnyékezni", a bevett kora újkori gyakorlattal szemben ugyanis a kanonok meglátása szerint , veszedelmes a tanácsadónak ajándékokat elfogadni"." Batthyány hivatali felvétele miatt egyébként már megérkezése előtt ún. precedenciajogi (ius praecedentiae) diskurzus alakult ki a kormányszervnél, ugyanis a kancellária nem tudta eldönteni, hogy Patachichot mint a hivatalban közel három évtizede szolgáló tanácsost, vagy a magasabb főnemesi címmel rendelkező ifjú grófot illeti-e meg az elsőbbség." VI. Károly a felterjesztésre írt megjegyzésében Batthyány rangját és pozícióját tartotta erősebbnek." Batthyány kinevezését követően huszonnyolc éven keresztül dolgozott a kancellárián, végigjárva a hivatali ranglétrát, előbb tanácsos (1718-1727), majd alkancellár (1727-1733), 1733-tól pedig kancellár volt. A kancellárok közül kinevezését megelőzően Erdődy László Ádám és Pálffy Miklós szolgált még a hivatalban. Erdődy Batthyányhoz hasonlóan szintén végigjárta a hivatali ranglétrát, előbb tanácsos (1704-1720), majd alkancellár (1720-1725), végül 1725-ben kancellár lett. Pálffy pályája viszont más mintázatot mutat, 1739-ben kapott tanácsosi kinevezést, majd 1746-ban lemondott, és csak 1758-ban kancellárként tért vissza a hivatalba. Pálffy Miklós 1746. július 8-i lemondása mögött bizonyosan a kormányszerv élén történt vezetőcsere húzódott meg, Batthyány Lajos áprilisban mondott le tisztségéről, Nádasdy Lipót pedig július 26-án tette le hivatali esküjét." Pálffy nem várta meg az új kancellár érkezését, más kormányszervbe történő kinevezés nélkül távozott a kancelláriáról, de Nádasdy hivatali távozását követően rögtön, immáron magasabb pozícióban tért vissza a kancelláriára. Elképzelhető, hogy Pálffy távozása mögött egyfelől a sikertelen hivatali feljebblépés, másfelől a Nádasdyval való rossz kapcsolat, esetleges rivalizálás állhat. Nádasdy pályája több szempontból éppen fordított módon alakult, mint Pälffyé, 6 ugyanis a harmincas éveiben többször próbált - 1730/1731-ben &s 1733-ban is - a kancellárián tanácsosi állásra szert tenni, ám annak ellenére, hogy az esélyes jelöltek között tartották számon, törekvését nem koronázta siker." A kancelláriára való bejutása csak VI. Károly halála és Mária Terézia trónra kerülését követően valósulhatott meg. 47. Csédy, 1766. 12. 48° MNL OL A 11718. Nr. 4. # A hasonlo vitak és dilemmak sokat elarulnak a rendi tarsadalom mtikédésérél és hatalmi viszonyairól, amikre a bécsi főnemesek kapcsán a kötet tervezett folytatásában szeretnék majd részletesebben kitérni. A téma régebbi magyar feldolgozásához és az újabb nemzetközi eredményekhez lásd: Wellmann, 1940-1941; Stollberg-Rilinger, 2001. s° ÖStA HHStA HS B 794. fol. 4ov. 5 MNL OL A 1 1731. Nr. 26.; MNL OL A 1 1733. Nr. 51.
