nok méltatta Batthyányt becsületes hivatali munkájáért: , mivel gazdagabb
volt minden magyar grófnál, ezért nem is merték volna őt ajándékkal meg¬
környékezni", a bevett kora újkori gyakorlattal szemben ugyanis a kanonok
meglátása szerint , veszedelmes a tanácsadónak ajándékokat elfogadni"."
Batthyány hivatali felvétele miatt egyébként már megérkezése előtt ún. pre¬
cedenciajogi (ius praecedentiae) diskurzus alakult ki a kormányszervnél,
ugyanis a kancellária nem tudta eldönteni, hogy Patachichot mint a hiva¬
talban közel három évtizede szolgáló tanácsost, vagy a magasabb főnemesi
címmel rendelkező ifjú grófot illeti-e meg az elsőbbség." VI. Károly a felter¬
jesztésre írt megjegyzésében Batthyány rangját és pozícióját tartotta erősebb¬
nek." Batthyány kinevezését követően huszonnyolc éven keresztül dolgozott
a kancellárián, végigjárva a hivatali ranglétrát, előbb tanácsos (1718-1727),
majd alkancellár (1727-1733), 1733-tól pedig kancellár volt. A kancellárok
közül kinevezését megelőzően Erdődy László Ádám és Pálffy Miklós szolgált
még a hivatalban. Erdődy Batthyányhoz hasonlóan szintén végigjárta a hi¬
vatali ranglétrát, előbb tanácsos (1704-1720), majd alkancellár (1720-1725),
végül 1725-ben kancellár lett. Pálffy pályája viszont más mintázatot mutat,
1739-ben kapott tanácsosi kinevezést, majd 1746-ban lemondott, és csak
1758-ban kancellárként tért vissza a hivatalba. Pálffy Miklós 1746. július
8-i lemondása mögött bizonyosan a kormányszerv élén történt vezetőcsere
húzódott meg, Batthyány Lajos áprilisban mondott le tisztségéről, Nádas¬
dy Lipót pedig július 26-án tette le hivatali esküjét." Pálffy nem várta meg
az új kancellár érkezését, más kormányszervbe történő kinevezés nélkül tá¬
vozott a kancelláriáról, de Nádasdy hivatali távozását követően rögtön, im¬
máron magasabb pozícióban tért vissza a kancelláriára. Elképzelhető, hogy
Pálffy távozása mögött egyfelől a sikertelen hivatali feljebblépés, másfelől a
Nádasdyval való rossz kapcsolat, esetleges rivalizálás állhat. Nádasdy pályá¬
ja több szempontból éppen fordított módon alakult, mint Pälffyé, 6 ugyan¬
is a harmincas éveiben többször próbált - 1730/1731-ben &s 1733-ban is - a
kancellárián tanácsosi állásra szert tenni, ám annak ellenére, hogy az esélyes
jelöltek között tartották számon, törekvését nem koronázta siker." A kancel¬
láriára való bejutása csak VI. Károly halála és Mária Terézia trónra kerülését
követően valósulhatott meg.
47. Csédy, 1766. 12.
48° MNL OL A 11718. Nr. 4.
# A hasonlo vitak és dilemmak sokat elarulnak a rendi tarsadalom mtikédésérél és hatalmi viszonya¬
iról, amikre a bécsi főnemesek kapcsán a kötet tervezett folytatásában szeretnék majd részleteseb¬
ben kitérni. A téma régebbi magyar feldolgozásához és az újabb nemzetközi eredményekhez lásd:
Wellmann, 1940-1941; Stollberg-Rilinger, 2001.
s° ÖStA HHStA HS B 794. fol. 4ov.
5 MNL OL A 1 1731. Nr. 26.; MNL OL A 1 1733. Nr. 51.