torium in publicis et cameralibusnál is (mint későbbi fejezetben látni fogjuk)
tanácsosként állt helyt.
A világi kancellárok udvari kapcsolat- és karrierépítését feleségeik is nagy¬
ban segíthették, ugyanis Illésházy Miklóst leszámítva mind a négy kancel¬
lárnak , külföldi" (nem magyar) felesége volt. Esterházy ugyan kevésbé ran¬
gos feleséget választott magának, Durville báró özvegyét, Antonia Franziska
de la Potréau (1726-1801) színésznőt, akit még a Hoftheater intendánsaként
(1752-1754) ismerhetett meg." Ellenben Batthyány Lajos, Nádasdy Lipót és
Pálffy Miklós feleségei befolyásos főnemesi famíliák lányai voltak. Batthyány
felesége Maria Theresia von Kinsky (1700-1775), gröf Wenzel Norbert von
Kinsky (1642-1719), cseh helytartó és főkancellár lánya, Nádasdy felesége
Maria Josepha von Trauttmansdorff (1703-1781), Maximilian Sigmund von
Trauttmansdorff (1668-1739) stajer nagybirtokos lanya, Palffy felesége, Ma¬
ria Anna von Althann (1715-1790) VI. Karoly legkôzelebbi bizalmasänak,
Michael Johann von Althann (1679-1722) föiställömesternek a lanya volt.”
Batthyány Lajos és Pálffy Miklós feleségei fiatalon az udvartartásban még
udvarhölgyi szolgálatot is végeztek, sőt Pálffynak már az anyja, Maria Anto¬
nia Raduit de Souches (1683-1750), a szalánkeméni csatában elesett gróf Karl
Ludwig Raduit de Souches (1645-1691) táborszernagy lánya is házasságköté¬
se előtt udvarhölgyként szolgált." A kancellárok közül Batthyány és Nádasdy
is cseh-osztrák örökös tartományokból származó anyától születtek, Nádas¬
dy anyja, Rosalia (1673-1717) a stájer Schrattenbach família tagja volt, míg
Batthyány anyja, a nagy befolyású és Savoyai Eugénnel is igen közeli kap¬
csolatban álló Strattmann Eleonóra gróf Iheodor Heinrich von Strattmann
(1637-1693) osztrák udvari kancellár lánya volt."
Batthyány Lajos kancelláriai felvételében családi kapcsolatai nagy szere¬
pet játszhattak, ugyanis 1718-ban igen fiatalon, mindössze huszonkét évesen
kapott tanácsosi kinevezést." Ekkor létszámfeletti tanácsos lett Batthyány,
szavazati jogot kapott, de fizetésben csak 1720-tól, báró Patachich Boldizsár
(1663-1719) stâtuszänak megüresedését kôvetôen részesült.“ Batthyány szá¬
mára a fizetés nélkül töltött több mint egy év későbbi pályája szempontjából
jó befektetésnek számított, és nem jelentett a család számára megoldhatatlan
anyagi terhet. Halotti búcsúztatójában Csődy Pál (1717k-1794) vasvári kano¬