Oldal 160 [160]
OCR
A Magyar Nemesi Testőrség e 159 kinevezte, amiben Kollár Ádámnak és báró Theresia von Grass (Grasse), Mária Terézia komornajanak (Kammerfrau) a közbenjárása, valamint az egykori testőr egy évvel korábbi katolizálása is alapvető szerepet játszott." A testőrök többsége (a Bessenyei testvérekhez hasonlóan) tanulmányai után, fiatalon, húszas évei elején került a testőrséghez, ami első formális szolgálatukat jelentette. A szolgálati idő korszakunkban nem volt pontosan meghatározva, a köztestőrök átlagosan hat (5,86) évet töltöttek el az intézmény állományában, de ettől markánsan eltérő eseteket is azonosíthatunk. Például Kégly Józsefet (1741-?) kevesebb, mint öt hónap szolgálat után bocsátották el, Sándor Mihály (1741-?) betegség miatt kilenc hónap után távozott," ellenben Báróczy Sándor negyvenöt éven keresztül, Dóczy Jozsef (1741-1825) pedig ötvenhét éven keresztül teljesített szolgálatot a testőrségnél.""" A testőrség kötelékén belül nem volt egyszerű feladat magas karriert befutni, a tiszti pozíciókra jellemzően nem a testőrök köréből, hanem a hadsereg állományából kerestek alkalmas jelöltet. Az 1760-1765 között kinevezett gárdisták közül keveseknek sikerült a tisztikarba felküzdeniük magukat. Egyikük Báróczy volt, aki 1783-tól másod-, 1802-től pedig első őrmesterként szolgált, de érdemes megemlíteni Lübeck Károlyt (1718-1779) is, aki két év szolgálat után másodőrmesteri kinevezést kapott. A köztestőrök közül viszont az első őrmesteri tisztségig egyedül csak Báróczynak és Dóczynak sikerült eljutnia. A magasabb karriereket a testőri szolgálat után, elsősorban a hadsereg kötelékében tudták befutni a fiatal nemesek. Katonaként a legmagasabbra Karaiczay András (1744-1808), Lipthay Antal (1745-1800) és Stephaich Ferenc (1739-1811) jutottak, akik mindhárman főnemesi rangemelésben (Karaiczay grófi, Lipthay és Stephaich bárói) részesültek. A 18. század utolsó harmadában a hadi szolgálat a tehetséges tisztek számára kiváló felemelkedési lehetőséget kínált, pályája csúcsán, 1799-ben Karaiczay altábornagy, ugyanekkor Lipthay szintén altábornagy, Stephaich pedig egy évvel később vezérőrnagy (Generalmajor) lett.°® A gárdisták több mint harmada folytatott a testőrség után katonai szolgálatot, a többség természetesen nem tudott kimagasló karriert befutni, de akadtak köztük szép pályát maguk mögött tudók, mint Szögyény Lőrinc (1741-1805), aki az őrnagyi, illetve Vay János (1743-1807), aki az alezredesi rendfokozatig vitte." Az ismert pályafutással rendelkező testőrök fele a hivatali szférában tudott elhelyezkedni, leginkább erdélyi tartományi, magyar vármegyei vagy A téma tágabb kontextusához lásd: Antal, 2009; Mályusz, 1994; Kubiska-Scharl-Pölzl, 2018. 611. Hellenbronth, 1940. 206. Hellenbronth, 1940. 324. Hellenbronth, 1940. 131. Hellenbronth, 1940. 202., 238., 337.; Szemethy, 2020. 358-360. Hellenbronth, 1940. 385. 8 4 4 4 & %
