Oldal 160 [160]
A Magyar Nemesi Testőrség e 159
kinevezte, amiben Kollár Ádámnak és báró Theresia von Grass (Grasse), Má¬
ria Terézia komornajanak (Kammerfrau) a közbenjárása, valamint az egyko¬
ri testőr egy évvel korábbi katolizálása is alapvető szerepet játszott."
A testőrök többsége (a Bessenyei testvérekhez hasonlóan) tanulmányai
után, fiatalon, húszas évei elején került a testőrséghez, ami első formális szol¬
gálatukat jelentette. A szolgálati idő korszakunkban nem volt pontosan meg¬
határozva, a köztestőrök átlagosan hat (5,86) évet töltöttek el az intézmény
állományában, de ettől markánsan eltérő eseteket is azonosíthatunk. Például
Kégly Józsefet (1741-?) kevesebb, mint öt hónap szolgálat után bocsátották
el, Sándor Mihály (1741-?) betegség miatt kilenc hónap után távozott,"
ellenben Báróczy Sándor negyvenöt éven keresztül, Dóczy Jozsef (1741-1825)
pedig ötvenhét éven keresztül teljesített szolgálatot a testőrségnél.""" A testőr¬
ség kötelékén belül nem volt egyszerű feladat magas karriert befutni, a tiszti
pozíciókra jellemzően nem a testőrök köréből, hanem a hadsereg állomá¬
nyából kerestek alkalmas jelöltet. Az 1760-1765 között kinevezett gárdis¬
ták közül keveseknek sikerült a tisztikarba felküzdeniük magukat. Egyikük
Báróczy volt, aki 1783-tól másod-, 1802-től pedig első őrmesterként szolgált,
de érdemes megemlíteni Lübeck Károlyt (1718-1779) is, aki két év szolgálat
után másodőrmesteri kinevezést kapott. A köztestőrök közül viszont az első
őrmesteri tisztségig egyedül csak Báróczynak és Dóczynak sikerült eljutnia.
A magasabb karriereket a testőri szolgálat után, elsősorban a hadsereg
kötelékében tudták befutni a fiatal nemesek. Katonaként a legmagasabb¬
ra Karaiczay András (1744-1808), Lipthay Antal (1745-1800) és Stephaich
Ferenc (1739-1811) jutottak, akik mindhárman főnemesi rangemelésben
(Karaiczay grófi, Lipthay és Stephaich bárói) részesültek. A 18. század utol¬
só harmadában a hadi szolgálat a tehetséges tisztek számára kiváló felemel¬
kedési lehetőséget kínált, pályája csúcsán, 1799-ben Karaiczay altábornagy,
ugyanekkor Lipthay szintén altábornagy, Stephaich pedig egy évvel később
vezérőrnagy (Generalmajor) lett.°® A gárdisták több mint harmada folyta¬
tott a testőrség után katonai szolgálatot, a többség természetesen nem tudott
kimagasló karriert befutni, de akadtak köztük szép pályát maguk mögött
tudók, mint Szögyény Lőrinc (1741-1805), aki az őrnagyi, illetve Vay János
(1743-1807), aki az alezredesi rendfokozatig vitte."
Az ismert pályafutással rendelkező testőrök fele a hivatali szférában tu¬
dott elhelyezkedni, leginkább erdélyi tartományi, magyar vármegyei vagy
A téma tágabb kontextusához lásd: Antal, 2009; Mályusz, 1994; Kubiska-Scharl-Pölzl, 2018. 611.
Hellenbronth, 1940. 206.
Hellenbronth, 1940. 324.
Hellenbronth, 1940. 131.
Hellenbronth, 1940. 202., 238., 337.; Szemethy, 2020. 358-360.
Hellenbronth, 1940. 385.
8 4 4 4 & %