mélyére tett ajánlások nem szerepelnek."" Horvátországnak és Szlavóniának
a gárda állományában való 590-os képviselete nagyjából arányban állt a test¬
őrség fenntartásához nyújtott támogatásával.
A Magyar Királyság vármegyéi delegálták a nemesi testőrség 1760-1765
közötti állományának 6196-át, illetve a hadseregből közvetlenül a gárdába
került személyekkel együtt a 76,190-át. A vármegyék nemcsak az intézmény
anyagi támogatásából, hanem a testőrjelölésekből is igen különböző mérték¬
ben vették ki a részüket (lásd az 1. térképen)."" A legtöbb testőrt kimagasló
arányban (a teljes állományra nézve 6,490-ban, a magyar vármegyék közül
10,596-ban) Vas vármegye delegálta a gárdába, tizennégy sikeres pályázót
ajánlott az intézménybe. A második helyen, Vastól jelentős lemaradásban
Heves, Nyitra és Pozsony varmegye all nyolc-nyolc testérrel (3,7%-os, illet¬
ve 6%-os aránnyal), a harmadik helyen pedig hét-hét fővel Sopron, Szabolcs
és Trencsén (3,290-os, illetve 5,390-os aránnyal). Az első három helyen álló
vármegyék együttesen a testőrség teljes állományának több mint negyedét,
27,1%-at, a magyar varmegyeknek pedig 44,4%-ät biztositottäk. A következö
szintet a testőrség állományába 3-5 főt küldő vármegyék jelentették: Aba¬
új (3), Arad (3), Baranya (3), Bihar (3), Gömör (3), Esztergom (3), Komárom
(8), Nógrád (4), Pest (5), Szatmár (4), Szepes (4), Turóc (3), Zala (3), Zólyom
(8) és Zemplén (4). A középmezőnyben lévő vármegyék a testőrség teljes ál¬
lomänyänak 22,9%-ät, a magyar vármegyéknek 37,690-át adták. A gárdába
egy-két személyt delegáló vármegyék a következők voltak: Árva (1), Bars (1),
Bereg (1), Borsod (2), Győr (1), Hont (1), Jászkun kerület (2), Liptó (2), Moson
(2), Sáros (2), Somogy (2), Tolna (2) és Veszprém (2). Ezen szint képviselői
együttesen a testőrség teljes állományának 9,6%-at, a magyar varmegyéknek
pedig 15,890-át biztosították. Végül tíz olyan vármegyét is azonosíthatunk,
amelyek 1760-1765 között egyetlen testőrt sem adtak, ezek a következők vol¬
tak: Bács, Békés, Csanád, Csongrád, Fejér, Temes, Torna, Torontál, Ugocsa
és Ung. Az utóbbi vármegyékkel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy
a hadseregből a testőrségbe kerültek közül egy személy (Salamon György)
Fejérből származott, illetve Bács és Csongrád sikertelenül ajánlott egy-egy,
Ung pedig három személyt."? Az ajánlásoknál bizonyára közrejátszhatott az
adott vármegye politikai súlya, de a jelölt személye és családjának tekintélye
még fontosabb kiválasztási szempont lehetett, például korszakunkból Vas¬
nak öt, Pozsonynak pedig hét sikertelen ajánlása is ismert."